>> IZRAEL, MINT AZ UTOLSÓ IDŐK FŐSZEREPLŐJE
>> ANTISZEMITA KERESZTÉNYSÉG
>> KONFLIKTUS IZRAEL ÉS AZ ARAB VILÁG KÖZÖTT
>> KATONAI SZÖVETSÉG IZRAEL ELLEN
>> ISTEN BEAVATKOZÁSA AZ IZRAEL ELLENI HÁBORÚBA
>> A ZSIDÓ TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSE

IZRAEL, MINT AZ UTOLSÓ IDŐK FŐSZEREPLŐJE

A világ globális megsemmisüléséről szóló hamis jóslatokkal ellentétben a Biblia több 1000 éves próféciáinak nagy része már beteljesült, illetve teljesül be napjainkban, mondhatni az orrunk előtt, anélkül, hogy érdemi figyelem kísérné őket.

Érdemes összevetni a bibliai próféciákat a világban történt eseményekkel, illetve azokkal, amelyek éppen most zajlanak. Így megtudhatjuk, mi az, amit a Biblia előre megígért, és mi vár még az emberiségre a jelen világkorszak utolsó éveiben, a nem is olyan távoli jövőben.

A bibliai próféciák azt ígérik, hogy Izrael lesz az utolsó idők eseményeinek egyik főszereplője. Csakhogy a zsidó állam közel 2000 éven át nem létezett, így a legtöbbek számára sokáig nem tűnt igazán valószínűnek az Izraellel kapcsolatos próféciák beteljesülése, és így az utolsó idők eljövetelének közelsége sem. Izrael azonban 1948-ban újraalakult.

A történelemben példa nélküli, hogy egy nemzet, amely mindenféle más kultúrájú, más vallású népek közé szóródott szét, 2000 évig fennmaradjon, majd ismét összegyűljön és államot alapítson. Ám mégsem volt kétséges, hogy egy napon Izrael újra létrejön, mivel a Bibliában ott volt Isten ígérete, miszerint a világ minden tájára szétszóródott népet újra össze fogja gyűjteni atyáik földjére:

Szólj nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én fölveszem Izrael fiait a nemzetek közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izraelnek hegyein... (Ezékiel 37:21-22)

Hosszú ideig a legtöbben nem hitték, hogy ez a prófécia pontosan, szó szerint beteljesül majd, pedig annak idején az Izrael népének szétszóratásáról szóló bibliai próféciák is pontról pontra teljesültek.

A szétszóratás i.e. 722-ben kezdődött, amikor közülük 10 törzset asszírok hurcoltak el. Őket ma is elveszett 10 törzsként emlegetik, mivel további sorsukról, hollétükről szinte semmit nem lehet tudni. A maradék 2 törzset i.e. 586-ban babiloniak igázták le és telepítették át Babilonba, de ezt követően 70 évnyi fogság után ők még visszatérhettek a hazájukba. Pontosan úgy, ahogyan azt Isten előre megígérte az Ószövetségi próféciákon keresztül.

A zsidók szétszóratásának további szakasza a Római Birodalom idején következett. 70-ben (i.sz.) a római elnyomás ellen zsidó nemzeti felkelés tört ki, mely elbukott, s az életben maradt zsidók közül sokaknak menekülniük kellett az országból. 135-ben az újabb Róma elleni szabadságharc megint csak vereséggel végződött, s ekkor ismét rengeteg zsidót száműztek, illetve rabszolgának adtak el. A rómaiak az elűzött zsidók helyére más népeket telepítettek, a térséget pedig átnevezték, a Palesztina nevet adva neki. Új állam azonban nem jött létre Izrael után azon a területen sem akkor, sem pedig az azóta eltelt idő során.

640-ben a területet Mohamed próféta követői foglalták el, elterjesztve az iszlám vallást. 1099-ben a katolikus keresztesek visszafoglalták a Szentföldet, de 1260-ra ismét arab kézre került, majd 1517-től a török uralommal végleg elmélyült az iszlám a térségben.

Miután az I. világháborúban a törökök a németek szövetségesei voltak, a háború után többek között Palesztinát is elvesztették, s a terület brit kézre került. Palesztina ekkor nagyrészt megművelhetetlen területekből állt, 90%-ban lakatlan föld volt, területén kb. 500 ezer arab és 90 ezer zsidó élt. A zsidókat tehát sohasem tudták maradéktalanul kiűzni az ősi földjükről. A brit fennhatóság idején aztán a világban szétszóródott zsidók számára szabaddá vált a visszavándorlás a Szentföldre, ami a II. világháború idején, a náci üldözés miatt különösen felgyorsult. A zsidók ekkor ezerszám menekültek az Óhazába. A zsidó bevándorlás nyomán kialakult arab-zsidó konfliktust egy idő után Nagy-Britannia képtelen volt kezelni, így lemondott Palesztina felügyeletéről. Ezután 1947-ben az ENSZ megszavazta a terület felosztását, egy független palesztin és egy független zsidó államra. A döntést azonban a környező arab országok nem fogadták el. Amikor 1948. május 14-én Izrael kikiáltotta függetlenségét, a szomszédos arab országok (Egyiptom, Libanon, Szíria, Jordánia és Irak) megtámadták. Valóságos csoda volt, hogy az újjászületett állam meg tudta védeni magát a több irányból érkező, hatalmas létszámfölényű támadással szemben. Az elhúzódó harcok során a palesztin lakosság nagy része elmenekült az országból. A háború 1 évvel később fegyverszünettel zárult, melynek során megállapodás született Izrael határairól.

Izrael megalakulásakor a visszatelepülő zsidók többségének nem volt vagyona, és átmeneti táborokban laktak. Mégis, a lakatlan, sivatagos és mocsaras területekből, ahová letelepedtek, mára virágzó államot tudtak kialakítani, a Föld egyik legkorszerűbb mezőgazdaságával. Ez a föld évezredekkel korábban még csodálatosan termő föld volt, de miután Isten megelégelte, hogy a népe hátat fordított neki, és emiatt szétszórta őket a világban, a föld is terméketlenné vált utánuk. Isten azonban megígérte, hogy a zsidók hazatérésével párhuzamosan nemcsak a velük való kapcsolatát, de a termőföldet is helyreállítja Izraelben:

És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nekem népem s én leszek nektek Istenetek. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatát a nemzetek között. És megemlékeztek gonosz útjaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megutáljátok magatokat vétkeitek és utálatosságaitok miatt. (Ezékiel 36:28-31)

Nagyon sok zsidó települt haza az ország újjászületése óta. Az elmúlt évtizedekben a Föld minden szegletén antropológiai és genetikai kutatások sorát végezték el az eltűnt 10 törzs leszármazottainak felkutatására. Sikeres kutatások zajlottak Európában, Ázsiában, Amerikában és Afrikában is. A zsidók hazaköltöztetéséről és a társadalomba való beilleszkedésükről Izrael állama gondoskodik. Izrael lakossága ma már közel 10 millió, de a bibliai próféciák azt ígérik, hogy a jövőben a 12 törzs összes leszármazottja hazatér majd.

A Biblia az egyetlen könyv, ami évezredekkel ezelőtt kijelentette, hogy Izrael újra megszületik, és a zsidók visszatérnek a Szentföldre. A mai Izrael létezése hatalmas bizonyíték arra, hogy Isten nem felejtkezik meg az ígéreteiről, s egyben az első számú garancia is arra, hogy a jövőre vonatkozó többi bibliai prófécia is szó szerint be fog teljesülni.

ANTISZEMITA KERESZTÉNYSÉG

Az emberek nagy része - köztük sajnos sok keresztény - nem fogadja el azt, amit a Biblia mond Izraelről, illetve a zsidókról. Sokan felvetik, hogy miért éppen Izrael népét választotta volna Isten népéül, vagy miért csak őket. Fontos tudni, hogy kezdetben Istennek nem volt választott népe, a lehetőség tehát adott lett volna mindenki számára. Azonban Isten egy olyan embert választott, Ábrahámot (eredeti nevén Ábrám), aki hűséges volt hozzá, s az ő leszármazottait tette népévé.

Több 1000 évvel ezelőtt szövetséget kötött Ábrahámmal, s egy nagy földterületet adott neki és utódainak örök birtokul:

E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezt mondva: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátesz folyóvízig. (I. Mózes 15:18)

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek neked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom neked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földjét, Kánaánnak egész földjét, örök birtokul; és Istenük leszek nekik. (I. Mózes 17:7-8)

Ábrahámtól pedig fia, Izsák örökölte az Ígéret földjét, majd annak fia, Izrael (másnéven Jákob), végül annak fiai és a későbbi 12 törzs.

Sajnos vannak antiszemita keresztények, akik azt hiszik, hogy az Újszövetségben Isten elvetette a zsidókat és a helyükre a keresztényeket emelte. Ez azonban nem igaz, Isten a Bibliában több helyen egyértelmű kijelentést adott Izrael népével kapcsolatban:

És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolataimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnüket, és vereségekkel az ő álnokságukat; De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom. (Zsoltárok 89:30-35)

És megtudják a nemzetek, hogy az ő vétke miatt vitetett fogságra Izrael háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem arcomat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan. Az ő tisztátalanságuk s bűneik szerint cselekedtem velük, és elrejtettem arcomat tőlük. Azért így szól az Úr Isten: Most már hazahozom Jákob foglyait, és megkegyelmezek Izrael egész házának, s féltő szerelemre gyulladok szent nevemért. És elfelejtik gyalázatukat és minden vétküket, mellyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjükön bátran, és őket senki sem rettegteti. Mikor visszahozom őket a népek közül, és egybegyűjtöm őket ellenségeik földjeiről, akkor megszentelem magamat bennük sok nép szeme láttára. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, ki fogságra vittem őket a nemzetek közé, majd egybegyűjtöttem őket földjükre, és senkit közülük többé ott nem hagyok. És többé el nem rejtem arcomat tőlük, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izrael házára, ezt mondja az Úr Isten. (Ezékiel 39:23-29)

Valóban igaz tehát, hogy Izrael gyenge volt és elbukott, s emiatt szórta szét Isten a népet a világban. Ám ha igaz lenne az, hogy emiatt Istennek elege lett a választott népéből, és az ígéretei már nem vonatkoznak többé rájuk, akkor hogyan lehetnénk biztosak abban, hogy a keresztényeknek tett ígéreteit be fogja tartani? Hiszen mi is gyengék vagyunk, mi is sokszor elbotlunk. Szerencsére Isten nem ember, hogy ne tartsa be az ígéretét. Soha nem fogja elhagyni sem a zsidókat, sem pedig a kereszténységet. A zsidók Isten természetfeletti segítségének köszönhetően élhetnek ismét Izraelben, nem lehet tehát elvitatni tőlük, hogy ők Isten választott népe.

Sokan abba sem gondolnak bele, hogy a kereszténység kialakulása éppen a zsidókon keresztül vált lehetővé. Hiszen Jézus maga is zsidó volt, mint ahogy a követői is, akik a kereszténységet hirdetni kezdték más népeknek. Isten már az Ábrahámnak tett ígéretében kimondta, hogy az ő fiain keresztül áldja majd meg a nemzeteket. Aki áldja a zsidókat, az áldott lesz, aki pedig átkozza őket, az átkozott lesz:

És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatik benned a Föld minden nemzetsége. (I. Mózes 12:3)

A magukat kereszténynek valló embereknek tudomásul kell venniük, hogy Isten mindenkit ugyanúgy szeret - az már más kérdés, hogy ebből sajnos nem mindenki kér... Az emberek természetesen nem olyanok, mint Isten, így nem tudunk mindenkit ugyanúgy szeretni. Elég, ha nem gyűlöljük azt, akit Isten szeret, sem zsidókat, sem pedig más nemzetbelieket.

KONFLIKTUS IZRAEL ÉS AZ ARAB VILÁG KÖZÖTT

Az arab országok nem fogadták el az ENSZ döntését a külön zsidó államról, ezért újjászületése óta több háborút is indítottak Izrael ellen. Ám a háborúkkal az ellenkezőjét érte el az arab fél, mint amit akart: Izraelt egyszer sem sikerült legyőzniük, a harcok során pedig újabb területek kerültek Izrael kezébe.

A jelenlegi Izrael azonban még így is csak töredéke annak a földterületnek, amit Ábrahám Istentől kapott annak idején. Az ország területe olyan kicsi (Magyarország területének negyedét sem éri el), hogy alig védhetőek a határai és a légtere, miközben körülveszi egy nála nagyjából 650-szer nagyobb arab világ.

Izrael területébe is Palesztinok lakta területek ékelődnek: Ciszjordánia és a Gázai övezet. Ciszjordániát a Palesztin Hatóság irányítja, míg a Gázai övezetet a Hamasz nevű arab terrorszervezet uralja. Izrael államát egyikőjük sem hajlandó elismerni. A Palesztin Hatóság szövetséges viszonyban áll a Hamasszal, egységkormányt alakított a radikális iszlám terrorszervezettel.

A Hamasz kormányzásáról már az sokat elárul, hogy a Gázai övezetben nem élhetnek sem zsidók, sem keresztények, s ugyanez lenne a Hamasz célkitűzése Izraelre nézve is. A palesztin terroristák tömeggyilkos támadásai miatt Izrael arra kényszerült, hogy biztonsági védőfallal válassza el magát a palesztinok lakta területektől. A Hamasz azonban új stratégiát talált ki: alagutakat ástak Izrael felé, melyek a zsidó lakosok házai alatt haladnak, hogy ezeken keresztül hatoljanak be Izraelbe a palesztin terroristák.

Mindezek ellenére a világ mégis Izraelt vádolja erőszakkal amiatt, hogy a terrorista támadások elkövetői közül többeket likvidálnak

A Hamasz amúgy is szereti a világ felé védtelen, elnyomott áldozatnak feltüntetni Gázát, mint akiknek még az alapvető emberi szükségletekre sincs anyagi forrásuk. Valójában több milliárd dolláros büdzsével rendelkeznek, csakhogy azt sajnos nem a gázai lakosság érdekében használják fel. Az egészségügy és oktatás fejlesztése helyett inkább fegyverkeznek - és alagutakat ásnak. Csak az Izrael alá épített betonalagutak építése több mint 1 milliárd dollárjába került a Hamasznak.

A Hamasz rendszeresen támadja Izraelt rakétákkal is, ám a közvélemény megint csak Izrael ellen fordul, amiért az nem hagyja válasz nélkül a támadásokat. A média híradásaiban ugyanis sok ártatlan áldozatról számolnak be a palesztin oldalon. Ezek egy része csupán palesztin propaganda, hiszen tudják, hogy rajtuk a világ szeme, és mindent megtesznek azért, hogy a közvéleményt Izrael ellen fordítsák. A BBC elemzése szerint a Gáza elleni rakétatámadásokról a Hamasz által az interneten közzétett drámai fotók nagy része nem is Gázában készült, hanem az iszlám dzsihádisták Szíriában vagy Irakban elkövetett kegyetlenkedéseit ábrázolják.

Amiatt pedig, hogy valóban vannak ártatlan palesztin áldozatok, éppen a Hamasz fegyveresei okolhatóak, mivel a harcok során a palesztin lakosságot használják élő pajzsként azzal, hogy bázisaikat lakóépületekbe, kórházakba, iskolákba telepítik. Így bármilyen pontosan céloz Izrael, elkerülhetetlen, hogy a válaszcsapásoknak civil áldozata is legyen.

Izrael a béketárgyalások során mindig együttműködő partner volt, az arab fél követeléseinek 90%-át elfogadta. Több ezer zsidó települt ki olyan területekről, amiket a palesztinok a tárgyalások során maguknak követeltek. Izrael még elítélt terroristákat is szabadon engedett, ami különösen nagy engedmény, hiszen izraeliek ellen elkövetett gyilkosság miatt voltak börtönben. A kiszabadult terroristákat a Palesztin Hatóság hősként ünnepelte... Az arab oldal ellenségeskedése pedig mindezen engedmények ellenére sem csillapodott.

A Hamasznak ugyanis nem áll szándékában Izraellel békét kötni. Hosszú távú céljuk nem a vitatott területek megszerzése, hanem a zsidóság felszámolása. Azt akarják, hogy Izrael adja át az 1967-es háború eredményeként elfoglalt területeket, ám ha Izrael átengedné az összes követelt területet, akkor az ország a legkeskenyebb pontján csak 15 km széles maradna, így akár már kis hatótávolságú rakétákkal is támadható lenne. Ez az, amit valójában el akar érni a Hamasz a területi követeléseivel.

Céljuk elérése érdekében az ENSZ-hez fordultak, azt kérve, hogy szavazzanak meg egy külön palesztin államot, és annak felvételét az ENSZ tagállamok közé. Azzal érvelnek, hogy ha az ENSZ annak idején megszavazta az önálló Izraelt, akkor szavazza meg az önálló Palesztin államot is. A kettőt azonban nem lehet összehasonlítani. Izrael nem fenyegetett és nem támadott meg senkit annak idején, a lakatlan területek benépesítésével nem akart senkit eltávolítani a hazájából. Az ENSZ alapokmánya szerint pedig tagállam csak békeszerető ország lehet, ami a palesztinokra nem jellemző, hiszen céljuk Izrael felszámolása, és lakóinak elűzése, illetve megsemmisítése.

A világ vezető politikusai közül mégis sokan támogatják a Palesztin állam létrejöttét, mivel úgy gondolják, hogy az önálló állam kielégítené az arab igényeket, megoldódna minden probléma, és végre béke lenne. Pedig egyértelmű, hogy ez sem teremtene békét.

1967 előtt még palesztin fennhatóság alatt voltak az említett területek, az arab országok mégis háborút kezdeményeztek Izrael ellen. Ha visszakapnák az akkor elfoglalt terülteket, akkor onnan ismét könnyedén háborút indíthatnának.

A palesztin vezetők világossá tették, hogy ha létrejön a Palesztin állam, nem fogják megengedni, hogy zsidók éljenek a területükön. A zsidómentes Palesztina mellett pedig további követelésük, hogy a felosztás után megmaradt Izrael területére több millió palesztin települhessen. Így a népesedés nyomán pár évtized múlva Izrael szintén arab többségűvé válna.

Izrael mindezek ellenére hajlandó lenne több terület átengedésére, de csak észszerű határok között. A palesztinok azonban ragaszkodnak pl. ahhoz, hogy az új államuk fővárosa Jeruzsálem legyen. Izrael természetesen ebbe nem egyezik bele, hiszen azzal le kellene mondaniuk ősi fővárosukról, és egyben a legszentebb helyeikhez való hozzáférésről. Fontos itt tisztázni, hogy Jeruzsálem az arabok számára nem jelent szent földet, a Korán még csak meg sem említi a várost. Nincs tehát vallási alapja ennek a követelésnek. Jeruzsálem soha nem volt egyetlen más nemzet fővárosa sem, csakis Izraelé. Az alatt a sok 100 év alatt, amíg Izrael területe iszlám uralom alatt állt, Jeruzsálem elhagyatott város volt, mégsem jutott eszébe egyetlen arab nemzetnek sem, hogy fővárosának válassza. A Palesztin Hatóság is csak azóta követeli fővárosának Jeruzsálemet, amióta az ismét Izrael fővárosa.

Érdekes azonban, hogy nem minden palesztin szeretne külön államban élni. Amikor Izrael felvetette, hogy a békéért cserébe felajánl többségében palesztinok lakta településeket, az Izraelben élő palesztinok tiltakozásába ütköztek. Többségük ugyanis továbbra is szívesebben élne a "megszálló" Izraelben, mint a jövendőbeli Palesztinában. Hiszen Izrael a környező arab országokkal ellentétben demokratikus állam, és az ott élő palesztinoknak ugyanolyan jogaik vannak, mint a zsidó lakosoknak. Szabadon látogathatóak számukra vallási szent helyeik, és jogosultak az izraeli szociális ellátásra. Ők szeretnék mindezt megőrizni akkor is, ha létrejön a Palesztin állam. Egyrészt a magasabb életszínvonal miatt, másrészt azért, mert ismerik a palesztin biztonsági szerveket, és nem vágynak ezek fennhatósága alatt élni.

KATONAI SZÖVETSÉG IZRAEL ELLEN

A Biblia szerint az utolsó idők egyik végső jele az lesz, hogy bizonyos ellenséges nemzetek egy látszólagos béke időszakban a békét felrúgva nagy erejű katonai támadást indítanak Izrael ellen :

Sok idő múlva kirendeltetsz: esztendők végén bejössz a földre, mely a fegyvertől már megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyűjtettek egybe Izrael hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakott bátran mindegyikük; És feljössz, bemész, mint a szélvész, és olyan leszel, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged, s a sok nép veled. Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a már népes pusztaságok ellen s a nép ellen, amely a nemzetek közül gyűjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez, s lakozik a földnek köldökén. (Ezékiel 38:8-9, 12)

Az is kiderül, hogy mely országok, népek vesznek majd részt ebben a katonai koalícióban. A felsorolásban az ókorban használatos nevek szerepelnek, így külön meg kell vizsgálni, hogy az ellenséges szövetség tagjai mely mai népekkel, területekkel azonosíthatóak:

Embernek fia! vesd tekinteted Góg ellen, Magóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj róla. És mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én ellened megyek Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme. És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltöztek, nagy sokaságot, nagy és kis pajzzsal, fegyvert viselők mindnyájan; Perzsák, szerecsenek, líbiaiak vannak velük, mindnyájan pajzzsal és sisakkal; Továbbá Gómer és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled. Készülj hozzá és készítsd elő magadat te és minden sokaságod, akik hozzád gyűltek, és légy nekik vezérük. És eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izrael ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó időkben lesz ez... (Ezékiel 38:2-7, 15-16)

A felsorolás élén szerepelő Góg az a személy, aki majd a háborút vezeti. Góg valamilyen rangjelzést jelent, mint annak idején a fejedelem. Itt tehát egy mai fejedelemről, vagyis egy politikai vezetőről van szó, aki majd "Magóg földjéről" jön, "messze északról". Magóg azoknak a portyázó barbár népeknek a megnevezése volt, akik annak idején a mai Oroszország déli részén, illetve a volt szovjet tagállamok területén laktak.

A prófécia szerint a Góg által vezetett katonai szövetség tagjai: Rós, Mések, Tubál, perzsák, szerecsenek, líbiaiak, Gómer, Tógarma.

>> Rós névvel az ókorban a Fekete-tengertől északra eső területek népeit illették, ami a mai Oroszországnak felel meg.

>> Mések és Tubál olyan térséget jelölnek, mely ma Törökország területén található, legvalószínűbb, hogy a Fekete tenger déli partjánál.

Látható, hogy Törökország ma egyre távolabb sodródik Európától, a többi iszlám nemzet felé. A felmérések szerint a törökök egyre nagyobb százaléka szeretné, ha országa külpolitikailag az EU helyett a közel-keleti államokkal működne együtt.

>> A perzsák a mai Irán területén élnek. Irán neve 1935-ig Perzsia volt.

IIrán régóta igyekszik atomfegyvert előállítani. Az USA és az ENSZ diplomáciai eszközökkel, gazdasági szankciókkal próbálta Iránt rábírni az atomfegyverkezés leállítására, hiába. Nem kétséges, hogy amint Irán atomfegyverhez jut, azt használni is fogja. Miután egyik fő célpontja Izrael lenne, Izrael számára valószínűleg nem marad más lehetőség, mint megelőző támadást intézni az iráni atomlétesítmények ellen.

>> A szerecsenek Afrika északi részén éltek, a mai Etiópia, Szudán és Eritrea területén, ahol ma szintén uralkodó a radikális iszlám. A hírekben sokat hallani észak-afrikai iszlám terrorszervezetek kegyetlenkedésiről, pl. a nigériai Boko Haramról.

>> Líbia az ókorban sokkal nagyobb volt, a mai Líbián kívül magába foglalta Észak-Afrika nagy részét: Algériát, Tunéziát és Marokkót is, így a líbiaiak említésekor mindezekre az iszlám népekre kell gondolni.

>> Gómer a volt oszmán birodalom népeivel azonosítható, akiknek egyes leszármazottai a mai Törökország területein élnek.

>> Tógarma azoknak a népeknek felel meg, melyek az idők során Közép-Ázsiában széledtek szét, s ma a szovjet utódállamokban élnek (Azerbajdzsán, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán). Ezekben az országokban szintén az iszlám a meghatározó vallás.

A Góg-Magóg háborúban tehát a támadó felek Oroszországot kivéve mind iszlám nemzetek lesznek. A mai politikai eseményeket tekintve senkinek nem lehetnek kétségei afelől, hogy ez a koalíció valóban létrejöhet, illetve már kialakulóban van. Az iszlám országok az olajeladásból származó jövedelmük nagy részét fegyvervásárlásra fordítják.

A prófécia említ néhány olyan nemzetet is, akik elutasítják majd ezt a hadjáratot:

Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják neked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigyél ezüstöt és aranyat, magadhoz vegyél jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess. (Ezékiel 38:13)

Séba és Dédán arábiai városok voltak, amiből az feltételezhető, hogy Szaúd-Arábia és a többi gazdag arab ország ellenezni fogják a támadást. Társis a héberben Európát jelenti, a "fiatal oroszlánok" kifejezés pedig távol élő leszármazottakra értendő. Ez esetben valószínűleg az amerikaiakról van szó, mint távol élő európai leszármazottakról. Mindezek alapján arra gondolhatunk, hogy Európa és az USA szintén ellenezni fogja az inváziót.

Érdekes megfigyelni, hogy több iszlám nemzet: Egyiptom, Irak és Szíria, akiktől szintén azt várnánk, hogy részt vegyenek az Izrael elleni katonai szövetségben, mégsem szerepelnek a támadók sorában. Valószínűleg a támadást megelőző békekötést ezek az országok nem akarják majd felrúgni. Irak és Szíria az egykori Asszíria részei voltak. Az Ószövetségben több prófécia is leírja, hogy Isten különösen szereti Egyiptomot és Asszíriát, és meg fog nekik bocsátani, azok pedig megtérnek:

Azon a napon út lesz Egyiptomból Asszíriába, és Asszíria megy Egyiptomba, Egyiptom meg Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával az Urat tiszteli. Azon a napon Izrael harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett; áldás a föld közepén; Melyet megáld a seregeknek Ura, azt mondva: Áldott népem, Egyiptom! és kezem munkája, Asszíria! és örökségem Izrael! (Ézsaiás 19:23-25)

ISTEN BEAVATKOZÁSA AZ IZRAEL ELLENI HÁBORÚBA

A Biblia világossá teszi, hogy a Góg-Magóg háború más lesz, mint az eddigi katonai összecsapások. Isten ugyanis hadba lép Izrael oldalán, így az eddigi legnagyobb, legjobban felszerelt hadsereg nem tudja majd legyőzni a sokkal kisebb létszámú izraeli sereget. Mi több, a csata végére a támadó sereg nagy része megsemmisül. A prófécia részletesen leírja ennek okait.

Azon a napon hatalmas földrengés lesz Izraelben, ami megzavarja a támadókat, illetve részben meg is semmisíti őket. A többnemzetiségű seregek rémületükben és a zűrzavarban a zsidók helyett egymást kezdik el gyilkolni. Eközben döghalál, vagyis valamilyen járvány, esetleg biológiai-, vagy vegyi fegyverek tizedelik a támadó csapatokat. Valószínűleg éppen azokkal a fegyverekkel semmisítik meg egymást, amiket Izrael ellen akartak bevetni. A zűrzavar akkor válik teljessé, amikor kő nagyságú jégdarabok kezdenek hullani az égből, azután pedig tűz és kénkő esik majd. Végül Isten egyértelmű bizonyítékát adja majd a létezésének:

És azon a napon, amely napon Góg eljön Izrael földje ellen, ezt mondja az Úr Isten, felszáll haragom orromban. És féltő szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izrael földjén. És megremegnek előttem a tenger halai és az ég madarai és a mező vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állat és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kősziklák, és minden fal a földre hull. És előhívom ellene minden hegyem felől a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lesz. És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátok rá és seregére s a sok népre, amely vele lesz. És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a nemzetek sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr! (Ezékiel 38:18-23)

A prófécia szerint a háború végére annyi áldozat lesz, hogy 7 hónapba telik, mire a zsidók eltemetik a halottakat Izraelben. A fegyverek megsemmisítése pedig 7 éven keresztül fog zajlani. Az is kiderül, hogy a háború után nem indulnak azonnal a halottak keresésére, hanem lesz egy 7 hónapos várakozási idő, ami valószínűleg azért lesz szükséges, mert a háború során bevetett biológiai-, vagy vegyi fegyverek miatt még sokáig szennyezett a terület:

És kimennek Izrael városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy pajzsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálcákat és dárdákat, és tüzelnek velük hét esztendeig. És fát nem hordanak a mezőről, sem az erdőkről nem vágnak, hanem a fegyverekből tüzelnek... És lesz azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetője legyen Izraelben, a vándorok völgyét keletre a tengertől, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének. És eltemeti őket Izrael háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig. És választanak embereket, akik a földet szüntelen bejárják, temetgetve a vándor népséget, azokat, akik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap múlva indulnak keresni.  (Ezékiel 39:9-12, 14)

Vannak olyan vélemények, miszerint a Góg-Magóg próféciában leírt háború nem jövőbeni eseményt ír le, hanem már valamikor a múltban megtörtént. Ezzel az állásponttal az a gond, hogy a történelem során sohasem fordult elő, hogy az itt felsorolt országok együttesen lerohanták volna Izraelt. Ha már megtörtént volna ez a nagyszabású, természeti jelenségekkel kísért támadás, biztosak lehetünk benne, hogy nem hiányozna a ránk maradt történelmi leírásokból.

Igaz, hogy a leírás valóban nem úgy hangzik, mint egy prófécia a jövőről. Sokkal inkább egy régmúltbeli csata képei jelennek meg előttünk, hiszen manapság a harcokban nem használnak lovakat, pajzsot, íjat, nyilat vagy dárdát. Belegondolva azonban érthető, hogy az i.e. VI. században Ezékiel próféta a látomásában látott mai fegyverek leírására csak a korabeli szavakat tudta használni, hiszen a mai szavakat nem ismerte, és még csak nem is látott hasonlót sem azokhoz a dolgokhoz, amiket le kellett írnia.

Azok, akik most úgy hiszik, hogy Isten szakított a zsidókkal, és az egyházzal helyettesítette őket, a Góg-Magóg háborúba való beavatkozása után megértik majd, hogy Ő nem szegi meg az adott szavát, s ha szövetséget köt valakivel, akkor arról nem feledkezik meg. Az egész világ számára egyértelmű lesz, hogy a Biblia Istene létezik, és többé nem hagyja magára Izraelt:

És többé el nem rejtem arcomat tőlük, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izrael házára, ezt mondja az Úr Isten. (Ezékiel 39:29)

A ZSIDÓ TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSE

Szintén az utolsó időkben válik lehetségessé a zsidók számára, hogy újra felépítsék a Templomukat Jeruzsálemben.

A Salamon király által épített első Templomot i.e. 586-ban lerombolták a babiloniak, és a legtöbb zsidót elhurcolták. 70 év múlva hazatérhettek, és felépítették a második Templomot, amit 500 évvel később Heródes király újjáépített, kibővített. Végül a rómaiak i.sz. 70-ben lerombolták a második Templomot, s a római elnyomás miatt a zsidók nagy része hazája elhagyására kényszerült.

Közel 2 ezer évvel később Izrael államának újraalakulásával a zsidók végre ismét a bibliai földön élhetnek. Vallásuk alapja pedig továbbra is a templomi áldozat, méghozzá nem akárhol, hanem csakis az ígéret földjén felépített Templomban, így nem csoda, hogy ismét előtérbe került a Templom felépítésének kérdése.

Jelenleg azonban a Templomot nem lehet felépíteni, mivel a szent helyen 2 iszlám mecset áll: a Szikladóm és az al-Aksza-mecset, melyeket évszázadokkal a zsidók kiűzése után építettek oda. A XIX. századig a muszlimok teljesen elhanyagolták a területet, egy gazos szeméttelep volt. Akkor vált hirtelen fontossá, "szentté" számukra, amikor egyre több zsidó telepedett le Jeruzsálemben. A zsidók számára ekkor tiltott hely lett a Templom-hegy. Az 1967-es hatnapos háború óta a terület már ismét Izraelhez tartozik, de a zsidók továbbra sem nyúltak a mecsetekhez, sőt, a hegyet meghagyták muszlim fennhatóság alatt, ahol azóta is korlátozás nélkül gyakorolható az iszlám vallás. A zsidók és a keresztények ezzel szemben a jelentős muszlim jelenlét miatt a biztonságuk érdekében csak meghatározott időpontban látogathatják a Templom-hegyet, és szigorúan csak turistaként, azaz nem imádkozhatnak a helyszínen, Bibliát sem vihetnek oda magukkal. Jelenleg a zsidók az egyetlen nemzet a világon, akik nem gyakorolhatják a vallásukat a saját földjükön.

A palesztinok azt követelik, hogy az al-Aksza mecset védelmében a Templom-hegyet teljesen zárják el a zsidók elől. Ezt a követelésüket terroristatámadásokkal próbálják nyomatékosítani. Sajnos a világ vezetői közül többen úgy látják, hogy a palesztin terrorizmus visszaszorítására valóban csak a zsidómentes övezet lehet a megoldás. Láthatóan nem zavarja őket a tény, hogy az al-Akszát egyáltalán nem kell az izraeliektől védeni, viszont az izraelieket a palesztinoktól annál inkább.

A palesztinok a XX. század elején még minden további nélkül elismerték, hogy a mecsetek helyén egykor a zsidó Templom állt, ma azonban már tagadják ezt a világ előtt, az ezzel kapcsolatos régészeti leleteket pedig igyekeznek eltüntetni. A szakemberek még ma is egyetértenek abban, hogy a ma is álló Siratófal, más néven Nyugati fal a Heródes által 2000 éve újjáépített második zsidó Templom eredeti fala. A palesztinok szerint azonban a fal az al-Aksza mecset része, ahová annak idején Mohamed próféta kikötötte a lovát. Sajnálatos módon ez az agyrém nézet egyre jobban elterjed a nyugati országokban is. Ezek után a többi történelmi eseményt is újra kellene értékelni, hiszen ha nem volt Templom, akkor a rómaiaknak nem is volt mit lerombolniuk a hegyen, Heródes király pedig nem Templomot épített, hanem csak egy falat, hogy Mohamednek majd 700 évvel később legyen hová kikötnie a lovát.

Egy másik sokat vitatott téma a Frigyláda, mellyel kapcsolatban sok a találgatás. Valószínűsíthető, hogy valahol a Templom-hegy belsejében van elrejtve. A Frigyláda a legnagyobb értékű tárgy, amit valaha ember készített. Olvashatjuk a Bibliában, hogy milyen nagy ereje volt: városfalakat döntött le, és hadseregeket futamított meg. Utolsó ismert helye a Templomban a Szentek Szentje, ami egy arannyal borított falú terem volt. Biztonsági okokból egy ugyanolyan termet építettek számára a föld alá is, ahová később a Frigyládát leeresztették a Szentek Szentjéből, még jóval az első Templom lerombolása előtt, és valószínűleg azóta is ott van.

A 67-es háború után rabbik egy csoportja megpróbált a föld alatt beljebb hatolni a hegy belseje felé, de a föld rengeni kezdett körülöttük, így fel kellett adniuk a munkát. Arra a következtetésre jutottak, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy megtalálják a Frigyládát. Azóta kutatók már hangradar méréseket is végeztek, és megállapították, hogy mélyen a hegy alatt egy terem található abban az irányban, ahol korábban a Szentek Szentje a felszínen elhelyezkedett.

Bárhol is van most a Frigyláda, Isten nyilván nem hagyja, hogy megtalálják, míg a Templom ismét fel nem épül, hiszen csakis ott helyezhető el, az új Szentek Szentjében. A Biblia állítja, hogy a Templom ismét állni fog az eredeti helyén, de azt senki nem tudja, hogyan lesz ez lehetséges. Egyes vélemények szerint a Góg-Magóg háborút kísérő hatalmas földrengésben romba dől majd a 2 iszlám mecset, és így szabaddá válik a terület a templomépítésre. Mások úgy gondolják, hogy szintén a Góg-Magóg háború miatt a palesztinok felismerik, hogy Izrael Istene az igaz Isten, és ők maguk teszik lehetővé, hogy a zsidók felépítsék a harmadik Templomukat. Az sem kizárt, hogy a jövőben történik majd valamiféle kiegyezés a zsidók és a palesztinok között a Templom-hegy közös használatáról.

Addig is, amíg valamilyen módon olyan helyzet alakul ki, mely lehetővé teszi, hogy elkezdjék a harmadik Templom építését, a zsidó rabbik által alapított jeruzsálemi Templom Intézet évtizedek óta a templomépítés előkészítésén dolgozik. A Szentírás alapján megrajzolták a Templom terveit, előkészítik a felépítéséhez szükséges alapanyagokat, újraalkotják a hajdani bútorokat, használati tárgyakat, papi öltözeteket (vagy előkerültek az eredeti tárgyak?), és a papi családból származókat felkészítik a papi szolgálatra. Így minden készen áll majd, amikor végre felépülhet a Templom.