>> MELYIK EGYHÁZHOZ TARTOZOL?
>> 1.KORSZAK - AZ APOSTOLOK KÖVETŐI
>> 2.KORSZAK - KERESZTÉNYÜLDÖZŐ CSÁSZÁROK
>> 3.KORSZAK - A KONSTANTINI FORDULAT
>> 4.KORSZAK - A PÁPASÁG KORA
>> 5.KORSZAK - A PROTESTANTIZMUS
>> 6.KORSZAK - EVANGÉLIUMI KERESZTÉNYSÉG
>> 7.KORSZAK - NAPJAINK LANGYOS KERESZTÉNYEI
>> MELYIK AZ IGAZ HIT?
>> SZÜLETETT KERESZTÉNYEK

MELYIK EGYHÁZHOZ TARTOZOL?

 Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt betöltötte a róla szóló korábbi próféciákat, amikor emberi testben megjelent a Földön. Majd pedig Ő maga lett minden idők legnagyobb prófétája. A Biblia utolsó fejezetében, a Jelenések könyvében olvashatóak Jézus próféciái a kereszténység, illetve az Egyház nagy korszakairól, amelyek eddig pontról pontra beteljesültek.

Kedves olvasó, a következőkben az egyes egyházakról lesz szó. A leírtak alapja a Biblia, így kérlek, ne támadásnak, sértésnek vedd, amit olvasol. Ahhoz, hogy Isten Igéje átformálja a hívőket, néha az kell, hogy felzaklassa a szívünket. Nem az a cél, hogy az egyes egyházakhoz tartozó hívők elhatárolódjanak egymástól, hanem az, hogy feltegyék maguknak a kérdést: vajon azon az úton járnak-e, amit Jézus annak idején megszabott az Egyház számára?

1.KORSZAK - AZ APOSTOLOK KÖVETŐI

Az első levél az efézusi gyülekezethez szól. Ráismerhetünk benne arra a korszakra (kb. i.sz. 100-250), amikor Jézus tanítványai, az apostolok már nem éltek, de még volt helyes látás arról, hogy milyennek kell lennie az Egyháznak. Erre utal az efézus szó jelentése is: kívánatos. Az apostoli korhoz hasonlóan a hívők ekkor még a teljes evangéliumot hirdették, és a Szent Szellem vezetése alatt álltak.

Jézus a levélben megdicsérte a gyülekezetet a hűséges szolgálatukért, valamint azért, mert nem tűrték meg a gonoszságot maguk között, leleplezték az egyre terjedő hamis szolgálatokat:

Tudom a te dolgaidat, és a te fáradtságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket. ...megvan benned, hogy a nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök. (Jelenések 2:2, 6)

A nikolaita szó jelentése: Isten népét elnyomó. Az ebben az időszakban kialakult papság tevékenysége már semmiben sem hasonlított a hajdani apostolokéhoz: nem álltak a Szent Szellem vezetése alatt, és a tekintélyükkel visszaélve elnyomták a hívőket.

Az apostoli vezetés hiányában sajnos a hívők szellemileg megfáradtak, nem lángolt már bennük az Úr iránti szeretet úgy, mint azelőtt, emiatt Jézus megfeddte és megtérésre szólította őket:

De van egy kifogásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél vissza azért, honnét estél ki, és térj meg, és a korábbi cselekedeteidet cselekedd; ha pedig nem, eljövök hozzád, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. (Jelenések 2:4-5)

2.KORSZAK - KERESZTÉNYÜLDÖZŐ CSÁSZÁROK

A második levél a smirnai gyülekezethez szól. Ebből a levélből arra a korszakra (kb. 250-313) ismerünk rá, amikor a keresztényeknek súlyos üldöztetésben volt részük, mert nem voltak hajlandók részt venni a korszakot jellemző császárimádásban. A keresztények üldözése már Néró császár idejében elkezdődött, majd 313-ig 10 nagy üldözési hullámot jegyzett fel a történelem, melyek során több, mint 5 millió keresztény halt mártírhalált. Valószínűleg erre utal a levél által előre jelzett "10 nap" nyomorúság:

Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Íme a Sátán egyeseket közületek börtönbe vet, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig tartó nyomorúságotok... (Jelenések 2:10)

Az üldözött és kivégzett áldozatokat jelképezi a gyülekezet neve is, mely a mirha, azaz szenvedés szóból származik. A mirha a mirhafa kérgében keletkezik, a sérülések helyén, és könnycseppként folyik ki a repedéseken. Az ókorban halottak balzsamozásához is használták.

Jézus az efézusival ellentétben a smirnai gyülekezetet nem feddte meg, csak dicsérte. Az Úr iránti szeretet ugyanis, ami az efézusi korszakban kihűlni látszott, az egyházat ért szenvedések következtében ismét fellángolt a hívőkben. Minden körülmények között hűek maradtak Istenhez, szegénységük ellenére hitben gazdagok voltak:

Tudom a te dolgaidat, és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. (Jelenések 2:9)

A Sátán zsinagógája, azaz akik a zsidók helyére próbálták tenni magukat, a kereszténység azon részére vonatkozik, akik ebben a korszakban azt kezdték hirdetni, hogy Isten elfordult a zsidóktól, és helyettük a keresztények lettek az új választott nép.

3.KORSZAK - A KONSTANTINI FORDULAT

A harmadik levél a pergámumi gyülekezethez szól, arról a korszakról (kb. 313-476), melyben az Egyház és az állam összefonódott, vagyis a kereszténység államvallás lett. Erre utal a pergámum szó jelentése is: vegyes házasság, egyesülés. A korszak azzal vette kezdetét, hogy Constantinus római császár a birodalomban teljes vallásszabadságot hirdetett minden vallás számára, s ezzel véget vetett a keresztényüldözésnek is. Ezután 325-ben a kereszténységet a Római Birodalom hivatalos államvallásává tette.

Constantinus maga azonban nem lett keresztény, továbbra is a pogány kultuszoknak hódolt. Tiszteletére pogány templomot is építettek a róla elnevezett Konstantinápolyban, és a város főterén felállíttatta a napisten szobrát, mely az ő arcvonásait viselte. Látszólagos megtérése pusztán egy briliáns politikai manőver volt, ami sok ezer keresztény katonát hozott neki. Valójában csak a halálos ágyán - vagy még ott sem (?) - vette fel a keresztséget. Mindez nem akadályozta meg azonban abban, hogy még életében előkészítse saját szentté avatását.

Hozzá hasonlóan a nép is nehezen adta fel az addigi bálványimádó vallásokat. Az "átállást" úgy próbálták számukra megkönnyíteni, hogy a kereszténységet engedték összeolvadni a pogány kultuszokkal. Pogány templomokat tettek gyülekezeti házakká, így a pogány szobrok és szertartások könnyen belekeveredhettek a keresztény gyakorlatba. Elindult a keresztény bálványimádás, miután a sok pogány istenséget szentnek nyilvánították, és azontúl annak megfelelően tisztelték őket, illetve, ha a kultuszalak neve nem volt bibliai, akkor át is nevezték. A pogány istennők imádását is folytatták, úgy, hogy azok tulajdonságait átruházták Máriára. Az örök szüzesség pl. eredetileg Artemisz istennő jellemzője volt, s ezután vették át a keresztény tanításokba azt, hogy Mária Jézus születése után is szűzként élt. Tették ezt annak ellenére, hogy a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Máriának Jézus után több gyermeke is született a férjétől, Józseftől. Ekkor már nem a valódi Máriának, mint Jézus anyjának adtak tiszteletet, hanem anyaistennőként kezdték imádni őt, imádkozni kezdtek hozzá.

A pergámum (egyesülés) szó tehát nem csak az államvallás kialakulására vonatkoztatható, hanem a bálványok befogadására is. Olyan dolgokat engedtek be ekkor az Egyházba, melyek ellentétesek a Biblia tanításaival, így rombolóak a kereszténység számára. Erre utal a levélben az ószövetségi szereplő, Bálám említése, aki tanításával annak idején megrontotta Izrael népét:

De van egy kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot arra tanította, hogy állítson csapdát az Izrael fiainak, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, akik a nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök. (Jelenések 2:14-15)

Ismét említésre kerülnek itt a nikolaiták, azaz a hamis papság, akik tanaikkal leuralták a népet. A hatalom gyakorlására ideológiai alapot is kreáltak: azt hirdették, hogy Isten országa akkor valósul meg, amikor teljes egészében az egyház uralkodik majd a Földön.

A konstantini fordulat tehát nem jelentett egyértelmű jót a kereszténységnek, hanem visszafordíthatatlan kárt is okozott neki. Az egyház államilag elfogadott lett ugyan, de eközben elveszítette szellemi erejét. Egy vallás, minél több emberi bölcselkedéssel egészíti ki a Szentírást, annál távolabb van Istentől. A magát katholikosz-nak, vagyis egyetemesnek nevező vallás ekkor már csak nyomokban emlékeztetett arra, amit valaha khrisztianiszmosz-nak, vagyis Krisztus követésének neveztek.

A korai katolikus egyház ekkor még többnyire követte az addigi keresztény szokásokat. Nem volt még kötelező a papi nőtlenség, és nem volt még a mindenki felett álló római pápa sem. Nem volt még a maihoz hasonló miseszertartás, hanem a bibliai Úrvacsora volt gyakorlatban. Nem volt csecsemőkeresztség, a keresztények felnőttként, saját hitből merítkeztek alá és születtek újjá, ahogy pl. Szent Ágoston is tette. Érdekes, hogy később éppen Szent Ágoston munkálkodása nyomán terjedt el az ezzel szemben álló csecsemőkeresztség.

Az új tanításokat néhány generáció után már szent hagyományként állították be, akkor is, ha azok ellentétben álltak a Biblia tanításával. Az V. században magát a Bibliát is kibővítette a katolikus egyház további 7 könyvvel. Az utólag beválasztott részeket is Istentől ihletettnek minősítették, és ezeket ma is a Bibliájuk részeként kezelik.

Az új tanítások szerint, aki nem katolikus, az nem nyer örök életet, a katolikus egyházhoz való tartozás viszont már önmagában is elég az üdvösséghez. Aki még ezek alapján sem volt hajlandó katolikus hitre térni, azokkal szemben erőszakos térítésekbe kezdtek. Az államhatalommal való összefonódás után többé már nem az evangélium hirdetésével próbáltak hatni az emberekre, hanem igyekeztek rákényszeríteni őket a "jóra". Ismét keresztényüldözés vette kezdetét, de ekkor már keresztény üldözött keresztényt: a felhígult államvallás eretneknek bélyegezte és üldözte a hagyományos bibliai tanításokat valló, eredeti keresztény hitben megmaradt hívőket. Az úrvacsorát gyakorló huszítákat pl., vagy a felnőtt korban, hitből alámerítkező anabaptistákat tömegesen küldte máglyára a katolikus egyház.

Jézus a levélben megdicséri azokat, akik semmilyen körülmények között nem tagadták meg az eredeti, Krisztusi hitet:

Tudom a te dolgaidat, és hogy hol laksz, ahol a Sátán trónja van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű tanúmnak napjaiban sem, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. (Jelenések 2:13)

A levél 2 fontos körülményt említ meg a korabeli Pergamon városával kapcsolatban. Az első a "Sátán trónja", mely arra a hatalmas Zeusz-oltárra vonatkozhat, mely Pergamonban állt csaknem 1 évezreden át. Ebben a korszakban a görög-római istenségek imádata zajlott, Krisztus kisebbségben lévő követői azonban megtartották a hitüket a többistenhitű államvallással szemben. A levél ezután említi Antipászt, aki Pergamon püspöke volt i.sz. 83-ban. Ő tekinthető az államvallás elleni fellépés jelképének, miután annak idején mártírhalált halt a többistenhittel és a bálványok imádatával való szembenállása miatt. Antipász neve is azt jelenti: mindenki ellen.

Constantinus császár után hiába lett államvallás a kereszténységből, a pogány kultuszok teljesen átitatták, megfertőzték, így Krisztus igaz követői továbbra is kisebbségben maradtak az őket üldöző új államvallással szemben. Sajnos nem mindenki tartott ki az üldözések során, s köztük sok egyházi vezető is kész volt megtagadni a hitét, és elfogadni a katolikus tanokat, hogy cserébe továbbra is megtarthassák a tisztségüket. A katolikus egyházban ekkor alakult ki az a vélemény, miszerint az egyházi személyek erkölcsi és hitbeli állapota nem befolyásolja a tevékenységüket, tehát pl. gyóntathatnak, keresztelhetnek akkor is, ha ők maguk nem éppen Istennek tetsző életet élnek.

A Sátán korábban a többisten-hit elterjesztésével akadályozta meg, hogy az emberek megtalálják Istent. Jézus megjelenése a többisten-hit végét jelentette, így a Sátán mindent megtett, hogy Jézust megölje. Nem személyesen persze. A Sátán soha nem cselekszik személyesen, hanem mindig emberek által, így történt Jézus megfeszítésekor is. Csakhogy a Sátán Jézus feltámadása után ráébredt, hogy éppen a megváltásban segédkezett azzal, hogy Jézust megölette. Látta, hogy Jézus követői veszélyt jelentenek a számára, és ekkor stratégiát váltott. Keresett egy olyan intézményt, amelyik a kereszténységet belülről tudja megrontani. Létrejött a katolikus egyház, mely rengeteg keresztényt kivégeztetett, Isten Igéjét pedig emberi rendelésekkel, dogmákkal, hagyományokkal tette erőtlenné. A Sátán tudta, hogy az Ige képes megváltoztatni a hívőket, elérte tehát, hogy inkább a hívők változtassák meg az Igét!

4.KORSZAK - A PÁPASÁG KORA

A negyedik levél a thiatirai gyülekezethez szól, a Római Birodalom bukásától számított ún. sötét középkort (kb. 476-1517) írja le. A thiatira szó jelentése: folyamatos áldozat, mely a korszakban bevezetett egyházi szertartásokra, hagyományokra vonatkozik.

Az egyik lényeges változás a katolikus egyházfői tisztség, a pápaság kialakulása volt. A pápára kezdettől úgy tekintettek, mint Jézus Krisztus földi helytartójára. A helytartó jelentése valaki távollétében helyette uralkodni, s a pápát valóban tömegek imádják, mintha Jézus Krisztus helyébe lépett volna. Később az I. vatikáni zsinat kimondta a pápai tévedhetetlenség dogmáját is. Kérdés, hogyan lehet tévedhetetlen egyszerre több, egymásnak ellentmondó pápa? A VII. században Honorius pápát pl. eretneknek nyilvánította az őt követő II. Leó.

További fontos újítás volt, hogy a katolikus egyház pénzszerzés céljából búcsúcédulákat kezdett árusítani a hívőknek, azt állítva, hogy ezekkel előre üdvösséget szerezhetnek maguknak, vagy lerövidíthetik elhunyt szeretteik purgatóriumi megtisztulásának idejét. A Purgatórium a katolikus tanok szerint a tisztító tűz, ahová a katolikus hívők kerülnek a bűneiktől való megtisztulás céljából, mielőtt a Mennybe lépnének. Mindez ellentétes a Biblia tanításával, Isten Igéje szerint ugyanis az emberek a haláluk után rögtön vagy a Mennybe, vagy a pokolba kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy ha a búcsúcédulákkal üdvösséget lehet venni, illetve létezik tisztító tűz, akkor mi szükség lett volna Jézus áldozatára? Ezek a tanítások megtagadták Jézus Krisztust, mint Megváltót:

Voltak pedig hamis próféták is a nép között, ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadva, önmagukra hirtelen veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt, költött beszédekkel vásárt űznek belőletek... (II. Péter 2:1-3)

Kialakult a mai szentmise, melynek során minden alkalommal újra és újra "feláldozzák" Jézus Krisztust, ezzel szintén az Ő egyszeri, tökéletes és megismételhetetlen áldozatát kérdőjelezve meg:

Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. (Zsidók 10:10)

Elkezdődött a különböző szentek és Mária segítségül hívása, annak ellenére, hogy a Biblia egészen mást jelent ki:

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus (I. Timótheus 2:5)

Jézus valószínűleg tudta, milyen bálványimádásnak lesz később kitéve Mária, ezért igyekezett erről már előre lebeszélni a hívőket:

...fölemelte szavát egy asszony a sokaságból, mondta neki: Boldog az a méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig mondta: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. (Lukács 11:27-28

Jézus szerette és tisztelte Máriát, különleges volt a számára, mert ő hozta világra itt a Földön, és Józseffel ők nevelték fel. Soha nem kérte azonban a hívőket arra, hogy magasztalják fel Máriát, és maga Mária sem kért ilyet. Mária egy igaz hitű zsidó lány volt, aki később nagy tisztességben nevelte Jézust, és a férjével közös gyermekeit. A katolikus tanítás azonban nem csak azt mondta ki róla, hogy örökké szűz maradt, hanem azt is, hogy ő maga is szeplőtelenül fogant az anyja méhében. Erre a Bibliában semmilyen utalás nincsen, Isten Igéje szerint egyedül Jézus fogant eredendő bűn nélkül.

A Máriához való imádkozás mellett elterjedt a képek, szobrok előtt való imádkozás is, amit egyenesen tilt a Biblia. A 10 parancsolat szerint nem is csak imádkozni tilos a képek, szobrok előtt, hanem még készíteni sem szabad ilyesmit:

Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek lent a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat... (II. Mózes 20:4-5)

Egyes érvek szerint ez a tiltás csak az Ószövetségben volt érvényben, miután azonban Jézus eljött látható módon, már ábrázolhatóvá vált. Jézus azonban maga mondta, hogy az Ő megjelenése nem jelenti a 10 parancsolat eltörlését:

Ne gondoljátok, hogy eltörölni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egy ióta vagy egyetlen pontocska nem veszti érvényét, amíg az egész be nem teljesül. (Máté 5:17-18)

Nem véletlen, hogy amikor Jézus itt volt a Földön, nem készült róla egyetlen kép vagy szobor sem. Később, az I. században, amikor még éltek a szemtanúk, akik látták őt, szintén nem készült róla ábrázolás. A Bibliában sincsen semmilyen utalás a külsejére, pedig amit Isten el akart készíttetni az emberekkel, arról pontos leírást adott a Szentírásban. Isten pontos utasításai alapján készült pl. a szent Sátor, majd a jeruzsálemi Templom is, a mennyei Templom mintájára. Abban az Egyházban tehát, amit Jézus Krisztus alapított, a hívők nem használtak képeket vagy szobrokat a hitéletükhöz. Az ilyen ábrázolások századokkal később keletkeztek, a katolikus egyház létrejöttekor.

Amin szintén érdemes elgondolkozni: ha nem maradt valósághű ábrázolás Jézusról, akkor mi alapján ábrázolják Őt a mai napig? Kedves lehet-e az egyáltalán Jézus és Isten számára, ha olyan képeket, szobrokat tisztelnek az emberek, melyeken valójában nem is Ők vannak?

És kihez hasonlítjátok az Istent, és milyen képet készítetek Ő róla? A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüstláncot rá... Hát nem tudjátok és nem hallottátok-e, hát nem hirdettetett nektek elejétől fogva, hát nem értettétek-e meg a föld fundamentumait? Aki a föld kereksége fölött ül, melynek lakói mint sáskák előtte, aki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort ... Kihez hasonlítotok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. (Ézsaiás 40:18-19, 21-22, 25)

A 10 parancsolat tiltása ellenére angyalokat is ábrázolnak szentképeken, pedig róluk sem tudni, hogy néznek ki valójában. Sehol nem írja a Biblia pl., hogy az angyaloknak szárnyuk lenne, mégis mindenki elkönyvelte, hogy szárnyuk van, mert ezt látjuk az ábrázolásokon. Ez lesz akkor, ha a művészek égieket kezdenek ábrázolni. Az emberek pedig abban kezdenek hinni, amit a művész ábrázolt, és nem érdekli őket, hogy nem valósághű. A képek és szobrok így mind csak elvonják a figyelmet a Láthatatlanról. A hívők nem vágynak a szellemi dolgok megismerésére, megelégednek a tárgyak látványával, és Istenük helyett képhez, szoborhoz imádkoznak.

A papok saját maguk elé is Ige ellenes követelményeket állítottak, amikor bevezették a cölibátust, a kötelező papi nőtlenséget. Erről az eredeti Egyházban szó sem volt, sőt, Pál apostol a püspökök elé állított követelmények között felsorolta az egynejűséget is:

Szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfi, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas (I. Timótheus 3:2)

Ebben az időben a hívőknek nem lehetett Bibliájuk, csak kizárólag a papoknak, az is latinul, hogy még véletlenül se értse meg más, hogy mi van benne. Az embereknek tehát abban kellett hinniük, amit a papok mondtak nekik. Így fordulhatott elő, hogy a keresztes hadjáratokban Isten nevében mészároltak le embereket, s ugyanígy a "szent" inkvizíció ideje alatt.

Pedig a katolikus egyházban sok olyan hívő volt és van ma is, akik igenis szeretnék az Urat szolgálni, de az élő Isten helyett félrevezető dogmákkal találkoznak. Jézus miattuk megdicséri a gyülekezetet, majd a hamis tanítások szabadjára engedése miatt feddi az egyházat:

Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, hitedet és tűrésedet, és hogy legutóbbi cselekedeteid többek a korábbiaknál. De van valami panaszom ellened, mert megengeded annak az asszonynak, Jezabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek. (Jelenések 2:19-20)

JJezabel az Ószövetségben olyan dolgokra vette rá Izrael népét, melyek ellentétesek Isten Igéjével, és ezáltal elszakította őket az élő Istentől és az igazi istentisztelettől. Ugyanezt tette a katolikus egyház a kereszténységgel a dogmák és hagyományok bevezetésével..

Isten előre látta, hogy ha a Szentíráshoz bármit is hozzátesznek az emberek, annak az lesz a vége, hogy nem fogják tudni betartani a parancsolatokat. Emiatt kategorikusan megtiltotta a változtatásokat:

Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. (V. Mózes 4:2)

Jézus a földi tartózkodása idején személyesen is bírálta az ilyen elhajlásokat. Akkoriban a farizeusok vallási irányzata volt az, mely a saját maguk által kitalált hagyományokat a Szentírással egyenértékűnek, vagy még annál is fontosabbnak tartotta:

...s erőtlenné tettétek az Isten Igéjét a hagyományotokkal. Képmutatók, jól prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt: Ez a nép ajkával tisztel engem; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába félnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi parancsolatok. (Máté 15:6-9)

Később Pál apostol is megerősítette, hogy minden olyan tanítás átkozott, amit az eredeti apostoli egyház tanításaihoz később bárki hozzátesz, még ha egy apostol, vagy akár egy angyal tenné is azt:

De ha szinte mi, vagy mennyből való angyal hirdetne is nektek valamit azon kívül, amit nektek hirdettünk, legyen átok. (Galata 1:8)

A levélből kiderül, hogy a gyülekezet azon tagjai, akik nem térnek meg időben, bekerülnek majd a nagy nyomorúságba:

Adtam neki időt, hogy megtérjen a paráználkodásából; de nem tért meg. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És a fiait megölöm halállal... (Jelenések 2:21-23)

Ez a gyülekezet tehát fennáll az utolsó időkig, s az Egyház útja 2 felé ágazik: a Jezabel tanításait követő keresztények bekerülnek a nagy nyomorúság borzalmaiba - ha addig meg nem térnek. Azokért pedig, akik ellenállnak Jezabelnek, eljön Jézus:

A többi Thiatirabelieknek pedig, akik nem fogadják el ezt a tanítást, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik, azt mondom: nem helyezek rátok más terhet, Hanem amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. (Jelenések 2:24-25)

5.KORSZAK - A PROTESTANTIZMUS

Az ötödik levél a sárdisi gyülekezethez szól, és az ígéretesen induló, ám megrekedt protestantizmussal azonosítható (kb. 1517-től az 1700-as évekig). A sárdis szó jelentése: túlélő, maradék. A XII. századtól a Bibliát elkezdték különböző nyelvekre lefordítani, így a bibliai ismeretek széles körben terjedtek. A hívők ezután már maguk is összevethették a Szentírást a katolikus "szenthagyományokkal". Ennek megakadályozására a katolikus egyház tiltott könyvnek minősítette az anyanyelvi Bibliákat, begyűjtötte és máglyán égette el azokat.

Luther Márton római katolikus szerzetes a Biblia tanulmányozása során felfedezte az eltéréseket a katolikus tanítások és Szentírás között. Azt vallotta, hogy el kell vetni minden olyan egyházi szokást, amit a Biblia nem támaszt alá. Megpróbálta a katolikus egyházat az Igén keresztül megreformálni, megtisztítani. Kezdetben tehát a célja nem egy önálló felekezet létrehozása volt, de miután a reformokat illetően kemény falakba ütközött, elhatárolódott korábbi egyházától. Luther Márton írásai nyomán tömegek fordultak el az Igével szemben álló tradícióktól, a képek, szobrok tiszteletétől, a Mária-kultusztól. Ezekből a hívőkből alakultak ki a protestáns egyházak.

A reformáció tehát egy kísérlet volt a bibliai hit helyreállítására az egyházban. Jézus a levelében mégis kevés jó dolgot mond erről a gyülekezetről. Meginti őket, amiért csupán a nevük jelenti azt, hogy élő, de szellemileg halottak:

...Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Maradj ébren, és erősítsd meg a többieket, akik haldokolnak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. (Jelenések 3:1-2)

Nem működik ugyanis a Szent Szellem ereje ebben az egyházban, mivel ugyanúgy nem tanítanak róla, mint a katolikus egyház. Nem teljesen az eredeti keresztény alapokhoz tértek tehát vissza. Továbbra is folytattak egyes igeellenes egyházi gyakorlatokat, Luther nem vetette el pl. a csecsemőkeresztséget, bár nem tudott mellette bibliai érveket felhozni.

Az évek során jelentősen változott Luther álláspontja a más vallásúakkal szemben. Kezdetben elítélte az üldözésüket, azt vallotta, hogy nem erőszakkal, hanem érvekkel lehet valakit rávenni arra, hogy másképpen higgyen. Később azonban kemény álláspontra helyezkedett, tanácsára sok anababtistát kivégeztek, és zsidó falvakat égettek fel. Idős korában felismerte, hogy gyűlölet volt a szívében, de addigra sajnos késő volt, mert a nézetei széles körben elterjedtek. A későbbiekben az ő gondolkodása befolyásolta Hitler ideológiáját is.

A protestantizmus egyik legnagyobb problémája, hogy túl fontosakká lettek az egyes emberek neve köré épített tanítások, irányzatok, aminek következtében több protestáns egyház is létrejött, így a hívők elhatárolódtak egymástól (pl. evangélikus egyház (luteránusok), református egyház (kálvinisták), anglikán egyház). Végül pedig a protestáns egyházak ugyanúgy államegyházakká váltak, mint a katolikus, így többé nem volt szükség arra, hogy a hívőket az Igén keresztül vonzzák az egyházba.

Jézus megemlíti azokat az értékes protestáns hívőket, akiknek élő hitük van:

De van Sárdisban néhány neved, azoké akik nem mocskolták be a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. (Jelenések 3:4)

A levélből kiderül, hogy a protestáns egyházak is fennállnak majd az idők végéig. Jézus arra szólítja fel őket, hogy emlékezzenek a kapott üzenetre, és térjenek meg, különben az elragadtatás felkészületlenül fogja érni őket:

Emlékezz vissza, hogyan kaptad és hallottad; és tarts meg, és térj meg! Ha pedig nem maradsz ébren, eljövök majd, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. (Jelenések 3:3)

6.KORSZAK - EVANGÉLIUMI KERESZTÉNYSÉG

A hatodik levél a filadelfiai gyülekezethez szól. A filadelfiai szó jelentése: testvéri szeretet. Ez a gyülekezet az evangéliumi ébredések sorozatával azonosítható (kb. az 1700-as évektől). Az evangéliumi kereszténység az eredeti, apostoli korszakhoz, vagyis a Jézus által alapított Egyház tanításaihoz tér vissza. Isten Igéjét megmásítatlanul hirdeti, a Biblia minden szavát szó szerint véve, ideértve a Szent Szellem erejére, vezetésére való támaszkodást is, mely témában a keresztények évszázadokon át közömbösek voltak.

Az evangéliumi kereszténység később sem vált államegyházzá, vagyis sem anyagilag, sem politikailag nem támaszkodtak az államra, hanem csakis Istenre, illetve a hívőkre. Jézus ezzel a gyülekezettel szemben nem fogalmaz meg intést, csak dicséretet, semmi mást nem kér tőlük, mint hogy maradjanak olyanok, amilyenek:

Tudom a te dolgaidat (íme adtam eléd egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad a beszédemet, és nem tagadtad meg a nevemet... Mivel megtartottad a béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a Föld lakóit. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koszorúdat. (Jelenések 3:8, 10-11)

A nyitott ajtó az Egyház elragadtatását jelenti. Eszerint ez az egyház is fennáll az utolsó időkig, és megmenekül a nagy nyomorúságtól.

Ebben a levélben ismét említésre kerül a Sátán zsinagógája: akik zsidónak mondják magukat, vagyis azt vallják, hogy Isten már az egyházat emelte a zsidók helyére. Velük állítja szembe Jézus az evangéliumi kereszténységet. Ígérete szerint az antiszemita keresztények számára az utolsó időkben egyértelművé teszi majd, hogy nem vetette el a zsidókat, a keresztények közül pedig azok kedvesek a számára, akiktől távol áll az antiszemitizmus:

Íme én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; íme meg fogom tenni, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a lábaid előtt, és belássák, hogy én szerettelek téged. (Jelenések 3:9)

7.KORSZAK - NAPJAINK LANGYOS KERESZTÉNYEI

A hetedik és egyben utolsó levél a laodíceai gyülekezethez szól. Itt már a mi korszakunkról van szó, napjaink keresztényeinek tehát érdemes odafigyelni mindarra, amit Jézus ebben a levélben a kor sajátosságairól mond. Ez az utolsó korszak az Egyház történetében (kb. a XX. század második felétől).

Ez a leírás a mai kereszténységnek egy bizonyos részére jellemző, függetlenül attól, hogy milyen egyházhoz vagy felekezethez tartoznak, sajnos mondhatni, hogy a nagy többségre. Jézus ezekről a keresztényekről semmi jót nem tud mondani.

A laodícea szó jelentése: az ember dönt, uralkodik. A laodíceai korban élő keresztények problémája az, hogy maguk döntik el, mire van szükségük, nem figyelnek Isten útmutatására. Nem arról van szó, hogy nem tudnak megváltozni, hanem arról, hogy nem akarnak, ezért nem is figyelnek oda a Biblia tanításaira, hogy még véletlenül se szembesüljenek azzal, amin változtatniuk kellene. Laodícea gazdag város volt annak idején, de nem Istennek adtak érte dicsőséget, hanem saját maguknak:

Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és szánalomra méltó és szegény és vak és mezítelen (Jelenések 3:17)

Jézus azt üzeni azoknak a keresztényeknek, akik a laodíceaiakhoz hasonlóan gondolkodnak, hogy ne saját magukban bízzanak, a gazdagságukban vagy a képességeikben, hanem a maradandó értékek megszerzésére törekedjenek, amiket csak Isten tud megadni nekik:

Azt tanácsolom neked, hogy vegyél tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdag legyél; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látsszon ki a meztelenséged szégyene; és szemkenőcsöt, hogy bekend a szemeidet, és láss. (Jelenések 3:18)

Laodícea annak idején a gazdagságát ruhakészítésből és egy bizonyos szemgyógyító kenőcs készítéséből szerezte. Jézus azonban azt kínálja, ami igazán fontos: a szenteknek járó "fehér ruhát" és olyan "szemkenőcsöt", ami felnyitja a szemünket a valódi állapotunkat illetően.

A laodíceai kor keresztényeinek amolyan "se hideg, se forró", azaz langyos a hitük, hisznek is meg nem is:

Tudom a te dolgaidat, hogy te nem vagy sem hideg, sem forró; bárcsak hideg lennél, vagy forró. Így mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kivetlek téged a számból. (Jelenések 3:15-16)

Ez azt jelenti, hogy az Egyházközösségük tagjának tekintik magukat, de közben a hitetlen emberek életét élik, csak formális keresztények. Azonban amilyen érzés a langyos víz a szájban, olyan a langyos keresztény Jézusnak. Ez a hasonlat szintén nagyon jól illett az egykori laodíceaiakra, mivel vízforrás hiányában hosszú csatornarendszeren keresztül jutottak vízhez, hideg és meleg vizű forrásokból. Amire azonban a meleg és a hideg víz a csatornán keresztül a városba ért, mindkettő már csak langyos volt. A Laodíceában élők számára tehát mindennapos probléma volt a langyos víz, így nagyon is érthető Jézus hasonlata: a langyosság a hasznavehetetlenséget jelképezi. 

A város a külső vízforrások miatt katonailag is sebezhető volt: az ellenségnek nem kellett harcolnia, elég volt a város vízellátását elfoglalniuk, azután pedig már csak várni kellett, és Laodícea lakói hamarosan belementek bármilyen kompromisszumba. Napjaink laodíceai keresztényei is kompromisszumra lépnek a környezetükkel. Nem akarnak kilógni a sorból, ezért azt mondják és teszik, ami a világnak tetszik, nem pedig azt, ami Istennek tetszene.

Ha azonban egy keresztény sokáig van ebben az állapotban, azaz nem tér meg ténylegesen, és nem adja át magát az Úrnak, akkor egy idő után Isten kegyelme eltávozik tőle, és az Úr megengedi, hogy kifejlődjenek, felerősödjenek benne azok a negatív tulajdonságai, amiket soha nem próbált meg felszámolni. A Biblia leírása szerint az utolsó időben ez a folyamat fog lejátszódni a névleges keresztények életében: egy idő után már nem lesznek képesek megváltozni, még ha akarnának is:

Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme, hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. (Jelenések 22:11-12)

Eszerint az utolsó időkben a szentség ugyanúgy felerősödik majd az igaz keresztényeken, mint ahogyan a negatív tulajdonságok a névleges keresztényeken. A laodíceai korszakban egymás mellett él a kétféle keresztény, és a köztük lévő különbség mindinkább láthatóvá válik.

A laodíceai kereszténység ugyancsak megmarad az idők végéig. Jézus megtérésre szólítja őket, azt szeretné, hogy engedjék be Őt az életükbe, és ismerjék meg Őt: 

Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz hát, és térj meg. Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok, és ö én velem. (Jelenések 3:19-20)

Jézus az ajtó előtt áll, vagyis az elragadtatás közel van - azzal zárul majd le az utolsó egyháztörténeti korszak.

MELYIK AZ IGAZ HIT?

Azoknak, akik az Istenhez vezető utat keresik, komoly fejtörést okoz, hogy miért van annyiféle vallás, mi a különbség köztük, és melyikben higgyenek. Sajnos sokan el is tévednek a vallások között, nem találják meg az Istennel való közösséget, és vagy feladják, vagy Jézus Krisztus helyett valami másban kezdenek hinni. Sokak szerint minden vallás Istenhez vezet, a különbség csak a részletekben van, és abban, hogy másképpen nevezik Istent. Azonban az egyes vallások sok lényegi kérdésben éppen az ellenkezőjét állítják, ami egyértelművé teszi, hogy nem lehet mindegyik igaz. Az a vallás pedig, amelyik részleteiben hamis, összességében is hamis, így nem Istenhez vezet. Vagyis attól még, hogy egy vallás Isten létezéséről tanít, nem feltétlenül igaz vallás.

A muszlimok állítása szerint ők ugyanúgy a Biblia Istenében hisznek, mint a keresztények, csak éppen Allahnak nevezik. Szerintük annak idején Gábriel arkangyal megjelent Mohamednek, hogy átadja neki Allah szavait. Mohamed, több évszázaddal a Biblia születése után, ez alapján írta meg a Koránt. A Korán maga azonban kizárttá teszi, hogy mindez valóban Isten kijelentése lenne. Allah ugyanis arra buzdítja benne a híveit, hogy bármilyen eszközzel térítsék az egész világot az iszlám vallásra, s akiket nem sikerül áttéríteni, azokat öljék meg.

Mohamed maga is hadvezér volt, és mindent megtett, hogy újabb területeket hódítson meg, és leigázza a más hitűeket. Követői pedig ugyanígy tettek a történelem során. Ma az iszlám vallású területek 90%-a erőszakos hódítás eredménye.

Az radikális iszlamisták leghatékonyabb eszköze a más hitűek meggyilkolására a terrorizmus. Az öngyilkos terroristák szívesen halnak meg, mivel a Korán azt ígéri, hogy mártírhaláluk esetén a paradicsomba kerülnek, ahol égi szüzek várják őket szexuális szolgáltatásaikkal.

Mindez nem azt jelenti, hogy a Mohamed által leírt természetfeletti találkozás nem történhetett meg. Az azonban biztos, hogy nem Isten áll e találkozás hátterében, hiszen nem lehet, hogy Mohamedet arra bíztatta volna, hogy törölje el a zsidókat és a keresztényeket a Föld színéről. S ha Allah nem azonos Istennel, akkor vajon ki ő? Kinek áll érdekében Isten választott népének, valamint Jézus követőinek az elpusztítása? Ez pontosan a Sátán célja, ezért hozott létre olyan új vallást, mely segítségével ezt megvalósíthatja.

Az egyes vallások között segít eligazodni, ha megnézzük, hogy melyiknek milyen gyümölcsei vannak a követői életében: vajon melyik vallás lehet az igaz, amelyik gyilkost csinál az emberekből, vagy amelyik a bűnösöket jóvá formálja?

Az iszlám egy domináns, erőszakos vallás, de erről nem lehet nyíltan beszélni, mert az iszlámhívők a bírálatokat negatív megkülönböztetésként értékelik, és gyakran újabb erőszakkal, terrorizmussal válaszolnak a kritikára. Így történt pl. Párizsban 2015-ben, amikor kivégezték a Charlie Hebdo című szatirikus hetilap szerkesztőségét, amiért azok kifigurázták Mohamedet és az iszlámot.

Az iszlám országokban már a gyerekeket is kiskoruktól a nyugat és a zsidók gyűlöletére nevelik. 10 csecsemőből 7-et terroristáról neveznek el. 2001. szeptember 11. után pl. az Oszama név volt a kedvenc választott név. Nem csoda, ha az arab gyerekek példaképei öngyilkos terroristák, hiszen az egész kultúra ezt a szemléletet közvetíti. Ezekben az országokban már a kisiskolásokat is harcra képzik, és kiküldik őket a frontra, hátha rájuk nem lő az ellenség. 

Az ellenfél katonája pedig, ha egy gyerekkel találja szemben magát harc közben, eldöntheti, hogy megöleti magát, vagy azzal a tudattal él tovább, hogy gyereket ölt. Sajnos a hírekben mindebből csak annyit hallani, hogy katonák arab gyerekeket, vagy nőket mészároltak le, arról nem szólnak, hogy bizony náluk is fegyver volt, és lőttek. 

Természetesen az iszlám vallásúak többsége nem gyilkos és terrorista, de a terroristák ennek a vallásnak a nevében követik el a terrorcselekményeket. Elsősorban magának az iszlám világnak kellene lépéseket tennie a terrorizmus ellen, ha változtatni akarnak az iszlám megítélésén, hiszen az egész vallásukat lejáratja, ha ilyen szörnyűségeket engednek a világra.

A mérsékelt iszlám képviselői azt állítják, hogy az iszlám a béke vallása, s hogy az iszlám terroristák valójában nem az igazi iszlámot képviselik. Az igazság azonban az, hogy nincs külön mérsékelt iszlám és radikális iszlám. "Mérsékeltnek" csupán azok számítanak, akik nem tartják be a Korán összes előírását. Ez elsősorban a más kultúrákban kisebbségben élő muszlimokra igaz, akik alkalmazkodnak az adott társadalomhoz, mint pl. a magyarországi muszlimok. A nagyarányú népszaporulatuk következtében azonban mindenhol egyre dominánsabbá válnak. Franciaországban pl. már kb. 10% az arányuk, és ez már elég volt ahhoz, hogy elszigetelt negyedek jöjjenek létre, ahol kikényszerítik az iszlám saría törvények alkalmazását. A saría nem összeegyeztethető a befogadó kultúrák törvényeivel. Pénzbírsággal bünteti pl., ha egy férfi megöli a feleségét, de halálbüntetés jár az iszlám hit elhagyásáért. Azokban a muszlim negyedekben, ahol a saríát alkalmazzák, az eredeti lakosoknak nincsen maradásuk. Ahol pedig olyan nagy arányban élnek muszlimok, mint pl. Nigériában, ott bekövetkezik a dzsihád (azaz "szent háború"), mely nem tűr meg más vallásokat maga körül.

Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy az iszlám a Korán tanítása alapján minden területet, mely a történelem során valaha is az uralmuk alatt állt, visszavonhatatlanul az iszlám világ tulajdonának tekint, akkor is, ha később kiszorultak onnan. Ennek megfelelően Magyarország is ahhoz a területhez tartozik, melyet az iszlám a magáénak tekint, hiszen annak idején az ország török hódoltság alatt állt. Bármennyire is mosolyogni valónak tűnik ez a gondolat, az arab világ nagyon is komolyan veszi azt.

Azt gondolnánk, hogy a keresztényüldözés a középkorban megeshetett ugyan, de a mai világban biztosan nem. Pedig bármilyen meghökkentő, évente keresztények ezreit ölik meg a világon. Valójában a vallásuk miatt meggyilkolt emberek 75%-a keresztény.

A keresztényeket leginkább az iszlám országokban üldözik, de más kultúrákban is súlyos következményekkel számolhatnak a Jézusban hívők. A kereszténygyűlölet sok helyen annyira elvakult, hogy sokszor saját családtagjaik jelentik fel vagy gyilkolják meg a keresztény hitre tért rokonukat. Sokat hallani istentiszteleteken történt robbantásokról, de egyes országokban az is elég a kivégzéshez, ha csak Bibliát találnak valakinél. A kommunista Észak-Koreában munkatáborba hurcolják az egész családot, ha csak a gyanúja felmerül annak, hogy egyiküknek Bibliája van. A békésnek tartott hindu vallású Indiában a hatóságok már ki sem vizsgálják azokat a gyilkosságokat, melyek keresztények ellen irányultak. Napjainkban a keresztényüldözésről a nyugati médiában alig hallani, mint ahogy arról sem hallunk a hírekben, hogy hányan hagyják el mégis korábbi vallásukat ezekben az országokban, és fordulnak Jézus Krisztus felé.

Eközben a keresztényellenesség jelen van a nyugati országokban is. Több országban pl. tiltják munkahelyeken a kereszt viselését. Egyre több helyen tiltják az iskolákban, hogy a tanárok akár csak megemlítsék Istent a diákok előtt. A hagyományos családi értékeket támogató keresztényeket gyűlöletkeltéssel vádolják, amiért azt vallják, hogy Isten a nőt és a férfit azért teremtette, hogy egymással, és nem pedig azonos nemű társakkal éljenek párkapcsolatban.

SZÜLETETT KERESZTÉNYEK

Azokban az országokban, ahol nem kell keresztényüldözéstől tartani, a keresztények életében egészen más jellegű problémák vannak. Azt hihetnénk, hogy békés és biztonságos környezetben a hívők számára Isten lehet az első, valójában azonban ennek éppen az ellenkezője történik. A legtöbb keresztény hite csak formális, és az életük semmiben sem különbözik egy nem hívő ember életétől. Ennek fő oka az, hogy a hagyományos keresztény egyházakban a hívek nem hitből lesznek az egyházuk tagjai, hanem "annak születnek", hiszen kisbabaként keresztelik meg őket. Kereszténynek tekintik magukat, de nem értik, nem érzik ennek jelentőségét. Nem értik, mit jelent az Úrral való közösség. Nem olvassák a Bibliát, pedig ha a kezükbe vennék, akkor szembesülnének vele, hogy a Szentírás sok dologban egészen mást mond, mint amit az egyházuk tanított nekik. Sajnos azonban a legtöbb vallásos embert mindez nem foglalkoztatja, mivel úgy hiszik, hogy egyháztagságuk önmagában is automatikus belépő a Mennybe. Jézus azonban egyértelműen kijelenti, hogy az üdvösségnek nincsen köze ahhoz, hogy ki melyik egyházhoz tartozik, hanem csakis az Őbenne való hiten keresztül vezet az út Istenhez:

Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam. (János 14:6)

Ma már mindenkinek lehet Bibliája, így nem szabadna, hogy még mindig tömegeket hitessenek el a Szentírással ellentétes tanítások.

Szintén elfogadhatatlan az, ha egyes keresztények a Bibliát olvasva bizonyos részeket kétségbe vonnak, és csak azt hiszik el, amit hihetőnek ítélnek. Sok keresztény már rögtön a Biblia első oldalain leírtakat sem fogadja el: a teremtés történetét pusztán allegorikusan értelmezik. Nem hiszik, hogy Isten valóban az adott napokon teremtette az élőlényeket a szavával, hanem úgy gondolják, hogy Isten az evolúció által hozta létre a jelenlegi élővilágot.

A Bibliából azonban kiderül, hogy mind a próféták, mind az apostolok, sőt maga Jézus is szó szerint vette a teremtés leírását, hivatkoznak pl. az első emberpárra, Ádámra és Évára. Ha allegorikusan értelmezzük a teremtés történetét, akkor az első emberpár nem is létezhetett, hiszen ha az ember egy folyamat során jött létre, akkor nem volt éles határ az állatvilág és az ember között.

Másrészt felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen isten lenne az, aki az evolúció útján teremt? Hiszen az evolúció lényege a természetes szelekció, azaz a gyengék halála. A Biblia nem olyannak mutatja be Istent, mint aki felhasználja a gyengék pusztulását a tervének megvalósításához. Az az "isten" tehát, aki az evolúció elméletét kitalálta, nem egyezhet meg a Biblia Istenével. Valójában inkább hasonlít az emberiség ősi ellenségéhez, a Sátánhoz, mint a teremtő Istenhez.

Tudományos szempontból is vannak kételyek az evolúcióval kapcsolatban. Az evolúció lényege az, hogy egy élőlénynek egy veleszületett mutáció nagyobb esélyt ad a túlélésre a társainál, így ő továbbörökíti a változást, míg társai elpusztulnak. Sok olyan dolog van azonban, amit nem lehet ilyen módon megmagyarázni, pl. a szárny kialakulásának kezdetén vajon milyen túlélési értéke lehetett az első végtagok erőtlen csapkodásának? Másrészt, ha valóban ezúton fejlődött ki az élővilág, akkor az egy végtelen folyamat lenne, vagyis minden korban, így a mi korunkban is kellene lenniük olyan lényeknek, melyek valamilyen átmeneti evolúciós szakaszban vannak, pl. félúton a hal és a béka között. Ilyen átmeneti élőlények azonban jelenleg nincsenek, ami 2 dolgot jelenthet: vagy "leállt" az evolúció, aminek nincsen semmi értelme, vagy pedig soha nem is volt evolúció.

Az evolúció-hívő keresztények testi módon gondolkodnak, és nem veszik tudomásul, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen, igenis képes volt arra, hogy a szavával 7 nap alatt megteremtse a világunkat.

A korai egyházban volt erő, a maiban vajon miért nincsen? Nagyrészt azért, mert a "hívők" maguk sem hiszik el Isten Igéjét. A korai egyházban a keresztények szavára kimentek a démonok az emberekből, a mai keresztények pedig megütközve néznek, ha valaki kiejti előttük a démon szót. A démonűzést maguk a papok is istentelennek mondják, ahelyett, hogy engedelmeskednének Jézusnak:

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek... (Márk 16:17)

Még nagyobb baj, ha az egyházvezetők nem csak gyengék, de bűnben is élnek, ami napjainkban sajnos nem elszigetelt probléma. Sokat hallani pl. meleg vagy pedofil papokról. A Vatikán 2001-2011 között több, mint 4000 gyermekmegrontási üggyel volt kénytelen foglalkozni, ami átlagosan napi 1 esetet jelent! Ha egy egyházközösség vezetője bűnben él, hogyan tudna áldást közvetíteni a hívők felé?

A kereszténység problémája 1500 éven át az volt, hogy csupán elméleti teológiára épült, amiből hiányzott Isten ereje. A XIX. század végén azonban megindult a Szent Szellem ajándékainak kiáradása, hasonlóan ahhoz, mint ami annak idején Jézus mennybemenetele után történt. A Szent Szellem ajándékai a karizmák, mint pl. a csodatévő hit, a gyógyítás ajándéka vagy a nyelveken szólás. A karizmák segítenek a keresztényeknek a hitéletükben, az Istennel való közösség létrehozásában. Azok a keresztény hívők, akik a Szent Szellem karizmáit elfogadják és használják, karizmatikus keresztények.

A Szent Szellemmel betöltött irányzatok napjainkban egyre több követőre találnak, amivel kivívták a hagyományos kereszténység nemtetszését. A katolikus egyház véleménye szerint a karizmatikus gyülekezetek elszakadtak az eredetitől, azaz a katolikus hittől, és kitaláltak maguknak egy ahhoz hasonlót. Csakhogy éppen a katolikus egyház volt az, aki a maga által kitalált dogmáival és tradícióival megkülönböztette és elhatárolta magát az eredeti, Krisztusi egyháztól.

A karizmatikus kereszténység alapja kizárólag Isten Igéje, amiből nem vesz el, és nem tesz hozzá. A Bibliában leírtakon kívül nincsenek plusz hagyományok és szertartások, nem fontosak a külsőségek. A karizmatikus keresztények a Bibliát szó szerinti értelemben veszik, és a Biblia minden részét érvényesnek tartják a mai emberekre nézve is, nem hiszik, hogy Isten azóta néhány dolgot már másképpen gondol. A karizmatikus kereszténység tehát vissza kíván térni az eredeti, Jézus Krisztus által alapított tanokhoz.

A karizmatikus gyülekezeteket sokan egybemossák azokkal a szektákkal, melyek csupán azért alakulnak, hogy az embereket kiforgassák a vagyonukból, s ezzel sajnos lejáratják az igaz keresztény gyülekezeteket is. A Biblia szerint mindenféle adakozásnak, tized fizetésnek saját hitből és szabad akaratból kell fakadnia, különben semmit nem számítanak Isten előtt. Olyan szervezethez semmiképpen nem szabad csatlakozni, ahol mindezeket kötelezővé teszik. Mindenképpen hamis vallásnak kell tekinteni minden olyan teológiát is, mely tagadja a Szentháromságot, mint pl. a Jehova tanúi mozgalom, mely félremagyarázó tanításaival a keresztény próféciákat is lejáratja.

Mielőtt tehát bármilyen kereszténynek mondott mozgalomba belemerülnénk, meg kell győződni arról, hogy teljes egészében a Biblián alapul-e, s ha nem így van, akkor óvakodni kell tőle.