- 1.1 TŰZ VAN!
- 1.2 HAMIS ELKÉPZELÉSEK A BŰNBOCSÁNATRÓL
- 1.3 MI IS PONTOSAN A MEGTÉRÉS?
- 1.4 MIT KÉR CSERÉBE JÉZUS?
- 1.5 ISTEN ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM
- 1.6 HA KERESZTÉNY VAGY, ADD TOVÁBB!
- 1.7 HOVÁ TART A VILÁG?
- 1.8 CSAK A LÁNCAIDAT VESZÍTHETED
- 1.9 MINDEN SZÓ IGAZ!
- 1.10 A BIBLIA ÉS A TUDOMÁNY
1.1 TŰZ VAN!
Sokan gondolják úgy, hogy a földi életük után a nagy semmi következik. Nem csoda, hogy rettegnek a haláltól, valóban szörnyű gondolat a teljes megsemmisülés. Mégis, aki így gondolja, jobban járna, ha igaza lenne, és valóban csak a nagy semmi következne!
Sajnos még a keresztények között is vannak, akik nem hisznek a pokol létezésében. Isten azonban azt akarja, hogy mindenki tudja az igazságot ezzel kapcsolatban, hogy még időben legyen lehetőségük választani, ezért a Biblia világosan ír a pokolról.
Minden jó dolog Istentől van: a gyönyörű tájak, a friss levegő, a napsütés, a tiszta víz. A pokol azonban el van választva Istentől, és mindattól, ami tőle származik. A Bibliából kiderül, hogy a pokolban sötétség és iszonyú hőség van, víz viszont nincsen, s hogy az ott lévőknek folyamatos kínokat kell kiállniuk, nincs egyetlen nyugodt pillanatuk sem. Folytonos félelemben és fájdalomban vannak, szomjasan és a fáradtságtól elgyötörve, hiszen ott nem lehet még aludni, vagy pihenni sem. A pokol tehát a jó dolgok nélküli világ, ott nincs értelme a létezésnek, nincs értelme semminek. Egy borzalmas létforma.
Borzasztó lehet a gondolat, hogy az ember szeretteinek minderről fogalma sincs, nem tudják, hogy ő odalent van, és nem is mondhatja el nekik. Nem tudja figyelmeztetni őket arra, hogy ők is oda kerülhetnek. Még kínzóbb lehet az a gondolat, hogy mindezt elkerülhette volna, ha elhiszi azt, amit még életében a pokolról mondtak neki.
A földi életünk során sajnos borzasztó élethelyzetekkel találkozhatunk. Ám mindig van remény, hogy a dolgok majd jobbra fordulnak. Illetve sajnos vannak, akik úgy gondolják, hogy már semmi reményük nincsen, és öngyilkosságba menekülnek. Vajon milyen lehet akkor egy olyan helyen, ami rosszabb minden földi élethelyzetnél, rosszabb, mint a legembertelenebb földi börtön, ugyanakkor az ott lévőknek nincs reményük a szabadulásra, és még öngyilkosságot sem tudnak elkövetni?
Nagyon nem mindegy, hogy ki hol tölti majd az örökkévalóságot! A nyugdíjas éveiről mindenki jó előre gondoskodni akar, sőt, egy egyhetes nyaralást is komoly előkészületek előznek meg, ezzel szemben az örökkévaló sorsukra a legtöbben csak legyintenek. Pedig jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy hová kerülne, ha a következő pillanatban meghalna. Azt mondod, a Biblia téved, a pokol nem létezik. Ebben az esetben a halálod után valóban nem lesz semmi. De mi van, ha te tévedsz?
Sokan sérelmezik, hogy a keresztények nem tartják tiszteletben mások világnézetét, hanem mindenáron meg akarják őket menteni a pokoltól. Nem lesz népszerű az, aki másokat arra figyelmeztet, hogy ők is a pokolba kerülhetnek. Ha valaha hasonló "kellemetlenség" ért Téged, próbáld most más szemszögből nézni a dolgot. Tegyük fel, hogy otthon mélyen alszol, s valaki az utcáról észreveszi, hogy ég a házad. Dörömböl, kiabál: "Tűz van!". Legszebb álmodból kényszerülsz felébredni, mégsem haragudnál rá, hiszen magadtól valószínűleg akkor vetted volna észre a tüzet, amikor már minden lángol körülötted, és nem lett volna menekülés. Ennél csak az lehet rosszabb, ha nem hiszed el, hogy tűz van, elzavarod a "tolakodót", azután füldugót teszel a füledbe, nehogy még valaki felébresszen, és visszafekszel aludni. Hidd el, hogy tűz van, és aki nem törődik vele, az sajnos meg fogja tapasztalni!
1.2 HAMIS ELKÉPZELÉSEK A BŰNBOCSÁNATRÓL
Vannak, akik hisznek ugyan a pokolban, de azt már nem hiszik, hogy ők oda kerülhetnek, mivel a bűneiket lényegtelennek tartják. Hazudnak, "de csak apró dolgokban", lopnak, "de csak apróságokat". Pedig a képlet egyszerű: aki már hazudott életében, az hazug, aki pedig lopott már valaha, az tolvaj. Istennél nincsenek "apró" bűnök, csak bűnök vannak. Jézus felsorol olyan bűnöket, melyeket a közvélemény lényegtelennek tart, de Jézus egyértelművé teszi, hogy súlyos ítélet alá esnek azok, akik ezeket elkövetik:
...aki azt mondja az atyjafiának: Ráka [szemét], méltó a főtörvényszék ítéletére; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére! ...aki azért néz egy nőt, mert megkívánta, már paráználkodott azzal az ő szívében. (Máté 5:22, 28)
Te mondtál már másokra ilyesmit? Ha igen, akkor Isten szemében méltó vagy az ítéletre. Néztél már bárkire is vágyakozva? Ha igen, akkor Isten szemében parázna vagy - illetve, ha házasságban élsz, akkor még házasságtörő is. A Biblia pedig egyértelműen kijelenti, hogy Isten ugyanúgy ítéli majd meg a hazugokat és a paráznákat, mint a gyilkosokat:
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jelenések 21:8)
Hiába tartod tehát a bűneidet lényegtelennek. Nem kell minden parancsolatot megszegni ahhoz, hogy bűnös legyél Isten szemében, elég hozzá egyetlen parancsolat áthágása is:
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jakab 2:10)
Sok keresztény tudja ugyan, hogy a halála után Isten ítélkezni fog felette, de azt gondolják, hogy elég, ha valamelyik egyházhoz tartoznak, s akkor automatikusan a mennybe kerülnek. Mások úgy hiszik, hogy a jó cselekedeteik ellensúlyozzák majd a bűneiket az ítélethozatalkor. A Biblia azonban mást mond. Jézus egyértelművé tette, hogy csakis az Őbenne való hiten keresztül vezet az út Istenhez:
Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam. (János 14:6)
Egy egyháztagság önmagában tehát nem jelent automatikus belépőt a mennybe, s ugyanígy, pusztán a cselekedetek által sem lehetséges a mennybe jutni, erről így ír Pál apostol:
Tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből... (Galata 2:16)
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (Efézus 2:8-9)
Ez persze nem azt jelenti, hogy a jó cselekedetek nem fontosak, de önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy elvezessenek Istenhez. Jézus egyértelmű választ adott, amikor megkérdezték tőle, hogy mi az a cselekedet, amit Isten elsősorban elvár tőlünk:
Megkérdezték tőle: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Jézus azt felelte nekik: az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. (János 6:28-29)
1.3 MI IS PONTOSAN A MEGTÉRÉS?
Isten minden embert szeret, még a bűnösöket is, de a bűntől elfordul. Az embereket tehát a saját bűneik választják el Istentől:
Nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek takarják el arcát ti előletek, hogy meg nem hallgatott. (Ézsaiás 59:1-2)
Márpedig Isten arra teremtette az embert, hogy vele közösségben éljen, ezért Isten nélkül mindenki érez egy ürességet az életében. Még a hitetlenek is Istenhez kiáltanak, ha baj van, vajon miért? Az emberek szívébe bele van kódolva Isten, s amíg közösségbe nem kerülünk Vele, addig fogalmunk sincs arról, hogy mi okozta az ürességet az életünkben. Mindenki arra törekszik, hogy kitöltse az életét különböző dolgokkal, de az ember mindent megun előbb-utóbb, bármennyire is boldog tőle eleinte. Ha valaki pl. minden nap a kedvenc ételét kapná enni, rövid időn belül elege lenne belőle. Sokan különböző szenvedélyektől várják, hogy azok kitöltsék a lelkükben az űrt, de újra és újra csalódniuk kell. Még az olyan pozitív dolgok, mint a házasság, a gyerekek, vagy akár egy hobbi sem képesek erre, csakis Isten.
Az első lépés az Istennel való közösség felé a megtérés. A megtérés szó mára egy nagyon vallásoskodó jelentést kapott, pedig egy végtelenül egyszerű dologról van szó: azt jelenti, hogy megfordulni, visszatérni Istenhez. Megtéréskor megbánjuk a bűneinket, és beismerjük, hogy Isten nélkül nem tudunk tőlük megszabadulni. Azzal, hogy valaki elmondja a megtérő imát, befogadja Jézus Krisztust a szívébe, mint személyes Megváltóját. Ekkor Isten eltörli az összes addigi bűnét, és így többé már nincs elválasztva Istentől:
Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy így eljöjjön a felüdülés ideje az Úrtól. (Apostolok cselekedetei 3:19)
A megtérés elsősorban nem érzelmeken alapul, hanem döntésen. Nem szabad összekeverni a bűntudattal, ami csupán egy érzés. Ha valakinek bűntudata van, az azt jelenti, hogy leuralták a bűnei. Ezzel szemben a megbánás és megtérés után a bűnök többé nem uralják az embert, mivel Isten megbocsájtja őket, és üdvösséget kapunk tőle.
Az üdvösség szó közismert, de kevesen vannak tisztában a valódi jelentéstartamával, pedig e szó mögött szintén sokkal több minden van a puszta vallásos jelentésnél. Az eredeti héber szó egyszerre fejez ki többek között bűnbocsánatot, megmenekülést, biztonságot, jólétet, gyógyulást, boldogságot, melyeket már itt a földi életben átvehetünk Istentől.
Sokan azért nem akarják a Bibliát igazságként elfogadni, mert szembesíti őket azzal, hogy bizony ők is bűnösök. Van, akit az tart vissza az Istenhez való közeledéstől, hogy úgy érzi, nem tudná feladni a bűneit, és így nem lenne őszinte a megtérése. Tudni kell azonban, hogy Isten nem azt mondja, hogy ártatlan állapotban kell hozzá fordulni, hanem éppen a bűnösöknek akar segíteni abban, hogy megszabaduljanak a bűneiktől. Ha tehát azért aggódsz, hogyan jöhetnél az elrontott életeddel, bűneiddel Isten elé, a válasz az, hogy éppen az elrontott életedet és a bűneidet kell Isten elé hoznod. Tehát úgy gyere, ahogy vagy:
Ezt látva a farizeusok, azt kérdezték az ő tanítványaitól: Miért eszik együtt a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel? Jézus pedig ezt hallva, így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. ... nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak a megtérésre. (Máté 9:11-13)
1.4 MIT KÉR CSERÉBE JÉZUS?
Te mit tennél, ha a gyermekedet a pokolba kellene küldened? Megérdemel-e ilyen büntetést azért, mert vétett ellened, vagy bárki más ellen? Pokolra küldenéd-e őt akkor, ha netalán valami szörnyű bűncselekményt követne el? Még akkor sem tudnád megtenni, hiszen szereted őt! Nem vállalnád-e át, ha tehetnéd, hogy helyette a pokolba menj? Pontosan ez az, amit Jézus megtett értünk.
Sőt, ennél többet tett! Hiszen az természetes, hogy szeretjük a gyerekeinket, és mindent megtennénk értük. De tudnánk-e szeretni, és az életünket áldozni olyasvalakiért, aki folyamatosan bántó dolgokat mond rólunk, vagy egyszerűen semmibe vesz? Isten azokat is szereti, akik semmibe veszik, és Jézus azokért is meghalt, akik gúnyolódnak rajta.
Az emberek többsége azt feltételezi, hogy Isten minden gond nélkül a pokolba küldi a bűnösöket. Jézus azonban éppen azért halt meg, hogy senkinek ne kelljen a pokolba menni. Lement helyettünk a pokolba, majd a feltámadásával megmutatta, hogy ha valaki bűntelen, akkor a halál és a pokol nem tudja fogva tartani. Így pedig hozzá hasonlóan mindazoknak örök élete lesz, akik elfogadják Őt Megváltóként, mivel Isten a megtéréskor eltörli a bűneiket, vagyis a halálnak felettük sem lesz már uralma.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az egyetlen Fiát adta, hogy senki, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)
Isten tehát úgy szereti az embereket, hogy az egyetlen Fiát adta értük. Azóta viszont százmillió számra kapja vissza megtérő gyermekeit.
Jézus megmentett minket, és cserébe csak annyit kér, hogy higgyük el, amit tett. A megváltásban való hit a mentőkötél, de Jézus senkire sem erőszakolja rá magát, mindenki dönthet úgy, hogy nem kapja el a mentőkötelet. Aki viszont elutasítja Jézus Krisztust, az önszántából választja el magát Istentől, mivel nem szabadul meg a bűneitől, s így nem kerülhet Isten jelenlétébe, a mennybe.
Sokak szerint igazságtalan, hogy csak az juthat a mennybe, aki elfogadja Istent. De gondolkozzunk logikusan: aki a földi életében nem akar Istenhez tartozni, arra nézve éppen az lenne igazságtalan, hogyha utána Istennel kellene élnie a mennyben. A pokolban viszont garantáltan nem kell majd senkinek sem Istennel találkoznia…
1.5 ISTEN ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM
Isten kész segíteni, ha valaki segítségül hívja, de nem avatkozik olyanok életébe, akik nem kérnek belőle. Gyakori kérdés azoktól, akik elutasítják Istent, hogy ha Ő létezik, és annyira szeret minket, akkor miért engedi meg a sok szenvedést, ami a világban van? Érdekes, hogy akik ezt a kérdést hangoztatják, ugyanakkor úgy gondolják, hogy ha létezne is Isten, nem lenne joga az embereken uralkodni. Vagyis egyfelől függetlenséget követelnek, másfelől pedig felróják Istennek, hogy mindenben függetlenséget adott az embereknek.
Isten nem teremtett gonoszt, csak szabad akarattal rendelkező embereket. Azért adott szabad akaratot, hogy ezáltal képesek legyünk szeretni - ahogyan Ő szeret. A szeretet lényege ugyanis az önkéntesség, kényszerből nem lehet szeretni. Mindenki maga dönthet arról, hogy a többi embert szereti-e, és jót tesz-e velük. Így viszont képesek vagyunk ennek ellenkezőjére is: gyűlölni és rosszat tenni.
Isten nyilván látott előre minden rosszat, ami a szabad akarat miatt történhet a világban, de láthatóan úgy döntött, hogy még így is érdemes megteremteni az embert. Természetesen egy pillanat alatt meg tudna szüntetni minden rosszat, de ahhoz korlátoznia kellene a szabad akaratunkat. Bizonyára sokan nehezményeznék, ha Isten az ő cselekedeteik közül is megakadályozná mindazt, amit rossznak ítél! Senki nem akarna olyan világban élni, melyet egy önkényuralkodó irányít. Isten éppen akkor nem lenne jó, ha így tenne.
Gondoljuk még tovább a kérdést: akadályozza meg Isten a baleseteket? Mi mindenbe is kellene akkor beleavatkoznia? Kezdhetné pl. az extrém sportok és a küzdősportok betiltásával, majd minden más sorra kerülne, ami balesethez vezethet. Semmit sem csinálhatnánk önállóan, minden lépésünket Isten irányítaná, nehogy megcsússzunk, elessünk, beverjük magunkat. Lehetséges, hogy végül mindenki csak ülhetne otthon, és meg sem mozdulhatna, nehogy baja essen.
Ugyanez a probléma vetődik fel, ha azt kérdezzük, miért nem akadályozza meg Isten a betegségek kialakulását. Istennek az élet minden területén akadályoznia kellene az embereket ahhoz, hogy ne alakulhassanak ki betegségek. A dohányzás, az alkohol, az egészségtelen ételek mind különböző betegségeket okoznak, ahogyan a mindennapokban használt vegyi anyagok is, amivel a környezetet szennyezzük. Ha minden egészségtelen dolgot betiltana Isten, akkor vajon elégedettek lennének azok, akik most Isten felelősségéről beszélnek?
Isten nem avatkozik mindebbe, de azoknak, akik hitből segítségül hívják, kész segíteni. Ha pedig azt szeretnénk, hogy segíteni tudjon a szeretteinknek is, akkor el kell mondanunk nekik, mit tett Jézus, hogy nekik is lehetőségük legyen hinni, és Hozzá fordulni.
1.6 HA KERESZTÉNY VAGY, ADD TOVÁBB!
Jézus egyértelmű utasítást adott a tanítványainak az evangélium hirdetésére:
És így szólt hozzájuk: Menjetek el széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. (Márk 16:15)
Az evangélium (más szóval örömhír) hirdetése annyit jelent, mint beszélni a megváltásról, azaz Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról.
Ám a Biblia arra is figyelmeztet, hogy ha keresztényként nem beszélünk az embertársainknak az evangéliumról, akkor Isten minket tesz majd felelőssé azért, hogyha hitetlenül halnak meg, és emiatt kerülnek a pokolba:
... te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen a vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő a vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. (Ezékiel 33:8-9)
A keresztények felelőssége tehát, hogy mindenki hallja az evangéliumot, még mielőtt késő lenne, hogy legyen lehetőségük dönteni Jézus Krisztus mellett – vagy ellene. Sajnos azonban sok keresztény nem érzi feladatának, hogy másoknak Jézus Krisztusról és a megváltásról beszéljen. A világ részéről közönyt, vagy elutasítást, gúnyolódást tapasztalnak ezzel kapcsolatban, ezért inkább magukban tartják a hitüket.
Jézus talentumokról szóló példázatából (Máté 25:14-30) megtudjuk, mit gondol Isten azokról a keresztényekről, akik nem próbálják meg az evangéliumot másokkal megosztani, esélyt adva ezzel számukra is a megtérésre.
A történetben egy ember az elutazása előtt hívatta három szolgáját, és rájuk bízta a pénzét. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet. Hosszú ideig volt távol, majd, amikor hazaérkezett, újra hívatta őket, hogy számoljanak el a pénzzel. Az a szolga, aki öt talentumot kapott, összesen tíz talentumot adott neki vissza, mivel befektetéssel sikerült megdupláznia az összeget. Az ura megdicsérte őt, jó és hű szolgának nevezte, és bejelentette, hogy mivel a kevésen hű volt, ezután még nagyobb dolgot bíz majd rá. Az a szolga, aki két talentumot kapott, összesen négyet adott vissza, mivel neki is sikerült duplázni. Az ura őt is pontosan ugyanazokkal a szavakkal dicsérte meg, mint az első szolgát. Mindkettőjük hűségét azonosnak tekintette tehát. Bár az első teljesítménye nagyobb volt, de a második is 100%-osan teljesített a kapott talentumaihoz képest. Végül előlépett az utolsó szolga, aki egy talentumot kapott. Elmondta, hogy annyira félt, hogy inkább elásta a rá bízott pénzt, és így sikerült azt megőriznie. Az ura ezt hallva gonosznak, gyávának és haszontalannak nevezte őt, és száműzte maga mellől a sötétségre.
A talentum nem csak egy régi pénzegység, hanem azt is jelenti: tehetség. Isten mindenkinek különböző képességeket, tehetséget adott, ám nem csak a saját boldogulásunkra, hanem azért is, hogy fel tudjuk használni Isten munkájában, többek között az evangélium hirdetésében. Isten ezt minden külön kérés nélkül elvárja tőlünk.
A gyáva szolga azonban félelemből elrejtette az Istentől kapott talentumát, nem teljesítve azt, amire Isten elhívta. Ura a "gonosz" jelzővel illette őt, amiből kiderül, hogy Isten értékrendjében a gonoszság nem csupán a rossz dolgok cselekvését jelenti, hanem ugyanúgy beletartozik a jó cselekedetek elmulasztása is:
Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak. (Jakab 4:17)
Amikor Jézus visszatér majd, számonkéri a követőin, hogy a kapott képességeikhez mérten hogyan végezték Isten munkáját. Azokat a keresztényeket pedig, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy megmentsék az embertársaikat, gonosznak, gyávának és haszontalannak ítéli majd.
1.7 HOVÁ TART A VILÁG?
Sajnos manapság nincsen egyszerű dolga azoknak a keresztényeknek, akik a hitüket próbálják megosztani másokkal. Még ha az emberek hinni is akarnak valamiben, a kereszténység egyre kevésbé jön náluk számításba. A Biblia ígéreteit nem tudják elfogadni, ellenben a különböző babonákat gond nélkül elhiszik. Olyan forrásokban keresik a természetfelettit, mint pl. az ezotéria vagy az okkultizmus. A horoszkópok "sorsfordító" üzeneteit bújják útmutatásért. Az ezotéria úgy ígér boldogságot, hogy az embernek nem kerül erőfeszítésébe. Emellett nehezen rúg labdába a kereszténység, melyet már csak letűnt idők maradványának tekintenek.
Az igazság az, hogy az emberek csalódtak a történelmi egyházakban, ahol nem kapták meg azt a lelki-szellemi segítséget, útmutatást, amire szükségük lenne, és az Istennel való személyes közösség helyett dogmákkal, vallásos liturgiákkal találkoztak.
Nem meglepő az sem, hogy más vallások, pl. a buddhizmus népszerűsége is növekszik a kereszténységgel szemben, hiszen jóval élhetőbbnek tűnik, mivel szabadelvűsége miatt elfogad olyan életmódokat, amiket az erkölcsös életet hirdető kereszténység elítél. A régebbi kultúrák még elutasították az alkoholizmust, a drogfogyasztást vagy a pornográfiát, ma viszont korunk kultúrájának elfogadott részei. A keresztény hit azonban továbbra is bűnnek tartja ezeket, így nem csoda, hogy népszerűtlenné vált. Ott tartunk, hogy az Istenről, Jézusról való nyilvános beszéd megütközést kelt az emberekben, miközben az erkölcstelen, obszcén beszédek megszokottak és népszerűek.
Az emberek mára egyszerűen száműzték otthonukból a Bibliát, mely azt mondja: Ne ölj, Ne lopj, Ne paráználkodj és Szeresd felebarátodat. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem áll előttük ez a megkérdőjelezhetetlen tekintély. A modern gyermeknevelési elveket követve a mai szülők már azt is zokon veszik, ha egy tanár próbálja fegyelmezni, vagy akár csak korrigálni a gyermeküket az iskolában. Attól tartanak, hogy emiatt "megsérül a kis személyisége". Közben szabadon hagyják, hogy a gyermek korlátlanul hozzáférjen a szórakoztatóipar és a social media által gyártott, a személyiség fejlődésére valóban káros tartalmakhoz. Az influenszerekkel vagy a filmsorozatok szereplőivel a fiatalok akaratukon kívül azonosulnak, és szinte észrevétlenül programozódik át az értékrendjük. Egyre nehezebb határvonalat húzniuk a jó és rossz közé, hiszen a képernyőkön minden csak jó heccnek tűnik, és ma már elbagatellizálnak olyan dolgokat, amelyekre korábban egyértelműen bűnként tekintett a társadalom. Bármilyen rossz dolgot is követ el egy sorozat szereplő, a forgatókönyv szerint mindig "alapos oka" van rá, ami miatt a nézők együttéreznek vele. Így aztán mindenkit jóleső érzéssel tölt el, hogyha végülis sikerül elkerülnie az igazságszolgáltatást. A szexualitással kapcsolatban is teljesen szabadjára engedik ma már a szülők a gyermekeiket, hiszen "haladni kell a korral, nem a múlt században élünk!" Sőt, tovább bátorítják gyermekeiket azzal, hogy azt sulykoljuk beléjük: mivel fiatalok, úgyis csinálni fogják, ezért jobb, ha minél korábban óvszerhez és fogamzásgátlóhoz jutnak.
1.8 CSAK A LÁNCAIDAT VESZÍTHETED
Természetes, hogy mindenki boldog akar lenni, de sajnos sokan rossz forrásból próbálnak boldogságot meríteni. A cigaretta, az alkohol, a kábítószer és a házasságtörés mind-mind önként vállalt rabságba viszik az embert, ahonnan nagyon nehéz megszabadulni. Sőt, napjainkban már a social media-tól illetve a képernyőtől való függőség is hasonló kihívást jelent, mint az egyéb szenvedélyek.
Az ezekről való leszokási kísérletek pedig sorra megbuknak, s az emberek mégis abban ringatják magukat, hogy ha igazán akarnák, bármikor abbahagyhatnák. Emiatt nem is érzik úgy, hogy szükségük lenne Isten segítségére. Akik így gondolkoznak a saját függőségükről, azoknak ajánlatos egyszer komolyan megpróbálni felhagyni vele. Így szembesülnének azzal, hogy mire képesek önerőből.
Ugyanazok az emberek, akik nem látják be, hogy szenvedélyük rabjai, a keresztényekről viszont úgy tartják, hogy korlátok közé vannak szorítva. A Bibliáról azt gondolják, hogy az mást sem akar, csak tiltani. Istennek azonban nem ez a szándéka. A szakadék szélén is korlát van, de azon senki nem háborodik fel, hanem mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ő érdekében van ott az a korlát, hogy megóvja a haláltól. A Biblia ugyanezért van: korlátokat tartalmaz, amik megóvnak attól, hogy olyan halált haljunk, amilyet nem akarunk. Isten azt akarja, hogy az általa teremtett emberek a Biblia segítségével eligazodjanak a szintén általa teremtett világban. Hiszen a Teremtő ismeri leginkább a teremtményeit, Ő tudja, mi van az ember hasznára és kárára. Ha egy gyártó cég egy termékéhez használati utasítást ad, akkor azt nem úgy értékelik a vásárlók, hogy a gyártó ezzel csak tiltani akar. Egyértelmű, hogy a cél az, hogy az utasítások betartásával a szerkezet minél tovább működjön. Ez volt Isten szándéka is, amikor a Bibliát az embereknek adta.
1.9 MINDEN SZÓ IGAZ!
Sokan arra hivatkozva tagadják a Biblia hitelességét, hogy azt is csak emberek írták, és való igaz, hogy a Biblia szövegeit emberek írták le. Ám ha végig olvassuk az egész Írást, akkor jól látszik, hogy az egyes fejezetek következetesen egymásra épülnek, sőt kiegészítik egymást, pedig 40 különböző szerző, három különböző nyelven, egymástól teljesen függetlenül írta le azokat. Ez nem lehet véletlen, hanem arra utal, hogy egyetlen személy "diktálta" és rendezte össze az egészet: Isten.
Fontos itt megemlíteni, hogy a Bibliával szemben a többi vallás csupán egy-egy ember tanításaira épül. Az iszlám alapja a néhai Mohamed próféta írása, amit állítása szerint Allah üzent neki Gábriel arkangyalon keresztül. Buddha azután kezdett el tanítani, miután "megvilágosodott". Ám ami ezekkel az emberekkel történt, arról senki nem írt próféciákat évszázadokkal korábban, és nem voltak szemtanúik sem, így pusztán az ő személyes állításukon áll vagy bukik az egész vallás.
A Bibliából ezzel szemben több száz prófécia teljesedett már be aprólékos pontossággal. Nem született sem a Biblia előtt, sem pedig azóta hozzá hasonló prófétikus könyv. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy előre megírt történelemkönyv.
A különböző történelmi személyek életrajzát magától értetődően hitelesnek vesszük, holott sok esetben azt sem tudjuk, ki jegyezte le azokat. A bibliai szereplők, mint pl. a názáreti Jézus létezésében viszont sokan kételkednek, pedig a mai komoly történészek világnézettől függetlenül tényként kezelik, hogy Jézus valós történelmi személy volt. Olyan hiteles korabeli történetírók számoltak be róla, a csodáiról és a keresztre feszítéséről, mint Josephus Flavius és Cornelius Tacitus. Ezzel szemben pl. Nagy Sándorról csak 400 évvel a halála után írt források maradtak fenn, a történelemkönyvet olvasva mégsem vonjuk kétségbe a leírás hitelességét.
Vannak, akik elismerik ugyan, hogy Jézus valóságos történelmi személy, de azt már nem hiszik el, hogy Isten fia, és feltámadt a halálból. A rómaiak is azt állították annak idején, hogy Jézus nem támadt fel, hanem a tanítványai lopták el a holttestét. A tanítványok számára azonban nem lett volna értelme hazudni Jézus csodáiról és feltámadásáról, nem származott belőle semmi hasznuk, sőt, később mindegyikük mártírhalált halt, amiért ezeket hirdették. Csak meg kellett volna tagadniuk Jézust, és megmenekültek volna. Senki sem halna meg olyasmiért, amiről pontosan tudja, hogy hazugság!
A tanítványokon kívül a rendkívül művelt és befolyásos tarsusi Saul is beszámolt arról, hogy Jézus megjelent neki, s ezután lett a korábbi ádáz keresztényüldöző Saulból Pál apostol, a kereszténység egyik legnagyobb hirdetője, aki később szintén az életét adta a hitéért.
Sokan azért elutasítóak a hittel szemben, mert nincsenek konkrét, kézzelfogható bizonyítékok. Pedig nem feltétlenül kell fizikai megtapasztalás ahhoz, hogy egy állítást elfogadjunk. Ha egy veszélyre figyelmeztetnek, pl., hogy forró a tűzhely főzőlapja, akkor nem fogunk rátenyerelni, hogy kipróbáljuk, valóban forró-e, hanem elhisszük.
Persze vannak, akik fizikai megtapasztalás híján mindent kétkedve fogadnak. Az USA-ban gyakoriak a nagy erejű hurrikánok, mint pl. a 2005-ös Katrina, melynek tízezer áldozata volt. Az előrejelzésnek hála, több százezren elmenekültek a hurrikán elől, de sajnos sokan nem hallgattak a felszólításra. Nem hitték el, hogy az a vihar valóban annyira pusztító lesz, mert nem volt fizikai megtapasztalásuk a hurrikán erősségéről. Amikor viszont megtapasztalták azt, akkor sokaknak már késő volt cselekedni. Ugyanígy, ha az emberek akkor ismerik meg Istent, amikor a teljes energiája, ereje láthatóvá, megtapasztalhatóvá válik a földön, akkor már késő lesz, sokaknak ez az életébe fog kerülni. Éppen ezért, mielőtt eljönne, megszabta a hit és kegyelem korszakát, hogy az emberek Jézus Krisztusról hallva dönthessenek: meg akarnak menekülni az utolsó idők történéseitől, vagy itt akarnak maradni a földön.
1.10 A BIBLIA ÉS A TUDOMÁNY
Isten a maga részéről mindent megtett, hogy a mai kor emberei is hinni tudjanak benne. A Biblia leír pl. több olyan természeti törvényt, amelyeket a régebbi korokban még nem érthettek, mivel a tudomány csak jóval később fedezte fel őket. Isten előre megadta ezeket az információkat, hogy amikor majd a tudomány később igazolja őket, akkor az bizonyítékul szolgáljon az Ő létezésére.
A tudósok pl. 300 éve jutottak el arra a felismerésre, hogy a levegőnek súlya van. Ez vezetett el a meteorológia és a repülés kialakulásához. A Bibliának egyik 3000 éve íródott könyvében ez az információ már megtalálható volt:
Mikor a szélnek súlyt szerzett… (Jób 28:25)
A tudósok sokáig nevetségesnek tartották a Biblia azon kijelentését, miszerint a Nap is meghatározott pályán kering. Ma már tudjuk, hogy a Nap kb. 800 ezer km/h sebességgel kering a Tejútrendszer központja körül:
Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. (Zsoltárok 19:7)
A tenger mélyén található forrásokról is beszél a Biblia. Ezek közül az elsőt csak a XX. század második felében fedezték fel, ami az óceánkutatás történetének egyik legnagyobb szenzációja volt:
Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek a fenekét? (Jób 38:16)
Nem csoda hát, hogy sok nagy természettudós hívő keresztény volt, mint pl. Kopernikusz, Newton, Pascal, Kepler, Faraday, Descartes, Kelvin, de napjainkban is számos tudós hisz Istenben. Ők nagyon is összeegyeztethetőnek tartják a tudományt és az Istenben való hitet, sőt számukra a tudomány egy eszköz arra, hogy megismerjék az Isten által teremtett világ rendjét.
Newton pl. azt vallotta, hogy a naprendszer precíz felépítése, a bolygók összehangolt mozgása egy intelligens Teremtő létezését bizonyítják. A Föld pl. pont megfelelő távolságra van a Naptól ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fényt és hőt megkapja, miközben több mint százezer km/h-val kering körülötte. Eközben pedig a tengelye körül is forog, ami lehetővé teszi, hogy a felülete minden nap megfelelően felmelegedjen és lehűljön. Ha mindez megváltozna, akkor mind megfagynánk, vagy éppen megégnénk. Ám hála a Tervezőnek, aki megteremtette a világegyetemet, a mai napig fenntartja azt.
Nem kell azonban ilyen messzire menni ahhoz, hogy Isten létezésére utaló jeleket találjunk. Az emberi testtel kapcsolatban is igen elgondolkodtató tényekre bukkanhatunk, pl. a sejtjeink felépítését vizsgálva. A DNS genetikai kód hozzájárul ahhoz, hogy a sejtek hogyan működjenek. Ez bizonyos szempontból hasonlít egy számítógépes kódhoz, ahol pedig számok sorrendje határozza meg, hogy mit tegyen a program. A számítógépekben az információ egyesek és nullák formájában van tárolva (pl. így: 110010100011010), míg a DNS-ben négy építőelem van, amelyeket A, T, G és C betűkkel jelölnek, és minden egyes sejtben minimum hárommilliárd ilyen elem van, meghatározott sorrendben (pl. így: CGTGATGACTCGCTC). Arra, hogy egy DNS kóddal programozott emberi test magától létrejöjjön evolúció útján, nagyjából annyi az esély, mint arra, hogy egy számítógép minden programjával együtt magától kifejlődjön.
A mindenség tele van matematikai és természeti törvényekkel, törvények pedig nem jönnek létre puszta anyagból, ahhoz fensőbb tudat kell. Ezt a tényt értelemmel is fel lehet fogni, tehát Isten létezése értelemmel is felfogható. Azonban, ha belátjuk, hogy létezik a Teremtő, az még nem egyenlő a hittel. Hit ahhoz kell, hogy elhiggyük, ami értelemmel valóban nem belátható: hogy Isten szeret minket!
Akik pedig bizonyíték nélkül hallani sem akarnak Istenről, azok is hisznek, csak épp másban: ateista tudósok elméleteiben. Hiszik, hogy az univerzum a semmiből jött létre, hogy az élet spontán alakult ki az anyagból, és a fizikai világon túl nincs más valóság. Ezen elméletek egyike sem bizonyítható empirikusan, nincsenek konkrét, kézzelfogható bizonyítékok, csak következtetések. Ahhoz, hogy valaki ezeket elhiggye, ugyanakkora hitre van szüksége, mint annak, aki egy intelligens Teremtőben hisz.
