>> TŰZ VAN!
>> HAMIS ELKÉPZELÉSEK A BŰNBOCSÁNATRÓL
>> MI IS PONTOSAN A MEGTÉRÉS?
>> MIT KÉR CSERÉBE JÉZUS?
>> ISTEN ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM
>> HA KERESZTÉNY VAGY, ADD TOVÁBB!
>> HOVÁ TART A VILÁG?
>> MINDEN SZÓ IGAZ!

TŰZ VAN! 

Sokan gondolják úgy, hogy a 80-90 évnyi földi lét után a nagy semmi következik. Nem csoda, hogy rettegnek a haláltól, valóban rémes gondolat a teljes megsemmisülés. Mégis, aki így gondolja, jobban járna, ha igaza lenne, és valóban csak a nagy semmi következne!

Sajnos még a keresztények között is vannak, akik nem hisznek a pokol létezésében. Isten azonban azt akarja, hogy mindenki tudja az igazságot ezzel kapcsolatban, hogy még időben legyen lehetőségük választani, ezért a Biblia világosan ír a pokolról.

Minden jó dolog Istentől van: a gyönyörű tájak, a friss levegő, a napsütés, a tiszta víz. A pokol azonban el van választva Istentől, és mindattól, ami tőle származik. A Bibliából kiderül, hogy a pokolban sötétség és iszonyú hőség van, víz viszont nincsen, s hogy az ott lévőknek folyamatos kínokat kell kiállniuk, nincs egyetlen nyugodt pillanatuk sem. Folytonos félelemben és fájdalomban vannak, szomjasan és a fáradtságtól elgyötörve, hiszen ott nem lehet még aludni, vagy pihenni sem. A pokol tehát a jó dolgok nélküli világ, ott nincs értelme a létezésnek, nincs értelme semminek. Egy borzalmas létforma.

Borzasztó lehet a gondolat, hogy az ember szeretteinek minderről fogalma sincs, nem tudják, hogy ő odalent van, és nem mondhatja el nekik. Nem tudja figyelmeztetni őket arra, hogy ők is oda kerülhetnek. Még kínzóbb lehet az a gondolat, hogy mindezt elkerülhette volna, ha elhiszi azt, amit még életében a pokolról mondtak neki.

A Földön mindig van remény, még a legborzasztóbb élethelyzetben is reménykedhetünk a szabadulásban. Volt egy dokumentumfilm a tévében, melynek főszereplője korábban 3 évig egy dél-amerikai börtönben volt kábítószer-csempészet miatt. Több évvel a szabadulása után még mindig könnyekkel küzdve beszélt a film felvétele során arról, hogy a börtönben csak a szabadulás reménysége éltette, csak az mentette meg az öngyilkosságtól. Vajon milyen lehet egy olyan helyen, ami rosszabb, mint a legembertelenebb földi börtön, ugyanakkor az ott lévőknek nincs reményük a szabadulásra, s még öngyilkosságot sem tudnak elkövetni?

Nagyon nem mindegy, hogy ki hol tölti majd az örökkévalóságot. A nyugdíjas éveiről mindenki jó előre gondoskodni akar, sőt, egy 1 hetes nyaralást is komoly előkészületek előznek meg, ezzel szemben az örökkévaló sorsukra a legtöbben csak legyintenek. Pedig jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy hová kerülne, ha a következő pillanatban meghalna. Azt mondod, a Biblia téved, a pokol nem létezik. Ebben az esetben a halálod után valóban nem lesz semmi. De mi van, ha te tévedsz?

Ha azt mondod "Nem hiszek a pokolban.", az olyan, mintha egy elítélt mondaná: "Nem hiszek a börtönben". A börtön attól még létezik, és az elítéltek oda jutnak. A pokol is létezik, de nem lesz népszerű az, aki másokat figyelmeztet, hogy ők is oda kerülhetnek. Sokan sérelmezik, hogy a keresztények nem tartják tiszteletben mások világnézetét, hanem mindenáron meg akarják őket menteni a pokoltól. Ha valaha hasonló "kellemetlenség" ért Téged, próbáld most más szemszögből nézni a dolgot. Tegyük fel, hogy otthon mélyen alszol, s valaki az utcáról észreveszi, hogy ég a házad. Dörömböl, kiabál: "Tűz van!". Legszebb álmodból kényszerülsz felébredni, mégsem haragudnál rá, hiszen magadtól valószínűleg akkor vetted volna észre a tüzet, amikor már minden lángol körülötted, és nem lett volna menekülés. Ennél csak az lehet rosszabb, ha nem hiszed el, hogy tűz van, elzavarod a "tolakodót", azután füldugót teszel a füledbe, nehogy még valaki felébresszen, és visszafekszel aludni. Hidd el, hogy tűz van, és aki nem törődik vele, az sajnos meg fogja tapasztalni!

HAMIS ELKÉPZELÉSEK A BŰNBOCSÁNATRÓL

Vannak, akik hisznek ugyan a pokolban, de azt már nem hiszik, hogy ők oda kerülhetnek, mivel a bűneiket lényegtelennek tartják. Hazudnak, "de csak apró dolgokban", lopnak, "de csak apróságokat". Pedig a képlet egyszerű: aki már hazudott életében, az hazug, aki pedig lopott már valaha, az tolvaj. Istennél nincsenek "apró" bűnök, csak bűnök vannak. Jézus felsorol olyan bűnöket, melyeket a közvélemény lényegtelennek tart, de Jézus egyértelművé teszi, hogy súlyos ítélet alá esnek azok, akik ezeket elkövetik:

...aki azt mondja az atyjafiának: Ráka [szemét], méltó a főtörvényszék ítéletére; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére! (Máté 5:22)

...aki azért néz egy nőt, mert megkívánta, már paráználkodott azzal az ő szívében. (Máté 5:28)

Te mondtál már másokra ilyesmit? Ha igen, akkor Isten szemében méltó vagy az ítéletre. Néztél már bárkire is vágyakozva? Ha igen, akkor Isten szemében parázna vagy - illetve, ha házasságban élsz, akkor még házasságtörő is. A Biblia pedig egyértelműen kijelenti, hogy Isten ugyanúgy ítéli majd meg a hazugokat és a paráznákat, mint a gyilkosokat:

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jelenések 21:8)

Hiába tartod tehát a bűneidet lényegtelennek. Nem kell minden parancsolatot megszegni ahhoz, hogy bűnös legyél Isten szemében, elég hozzá egyetlen parancsolat áthágása is:

Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jakab 2:10)

Sok keresztény tudja ugyan, hogy a halála után Isten ítélkezni fog felette, de azt gondolják, hogy elég, ha valamelyik egyházhoz tartoznak, s akkor automatikusan a Mennybe kerülnek. Mások úgy hiszik, hogy a jó cselekedeteik ellensúlyozzák majd a bűneiket az ítélethozatalkor. A Biblia azonban mást mond. Jézus egyértelművé tette, hogy csakis az Őbenne való hiten keresztül vezet az út Istenhez:

Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam. (János 14:6)

Az egyházak tehát nem jelentenek automatikus belépőt a Mennybe, s ugyanígy, pusztán a cselekedetek által sem lehetséges a Mennybe jutni, erről ír Pál apostol is:

Tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből... (Galata 2:16)

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (Efézus 2:8-9)

Ez persze nem azt jelenti, hogy a jó cselekedetek nem fontosak, de önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy elvezessenek Istenhez. Jézus egyértelmű választ adott, amikor megkérdezték tőle, hogy mi az a cselekedet, amit Isten elsősorban elvár tőlünk:

Megkérdezték tőle: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Jézus azt felelte nekik: az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. (János 6:28-29)

MI IS PONTOSAN A MEGTÉRÉS?

Isten minden embert szeret, még a bűnösöket is, de a bűntől elfordul. Az embereket tehát a saját bűneik választják el Istentől:

Nem olyan rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek takarják el arcát ti előletek, hogy meg nem hallgatott. (Ézsaiás 59:1-2)

Márpedig Isten arra teremtette az embert, hogy vele közösségben éljen, ezért Isten nélkül mindenki érez egy ürességet az életében. Még a hitetlenek is Istenhez kiáltanak, ha baj van, vajon miért? Az emberek szívébe bele van kódolva Isten, s amíg közösségbe nem kerülünk Vele, addig fogalmunk sincs arról, hogy mi okozta az ürességet az életünkben. Mindenki arra törekszik, hogy kitöltse az életét különböző dolgokkal, de az ember mindent megun előbb-utóbb, bármennyire is boldog tőle eleinte. Ha valaki pl. minden nap a kedvenc ételét kapná enni, rövid időn belül elege lenne belőle. Sokan különböző szenvedélyektől várják, hogy azok kitöltsék a lelkükben az űrt, de újra és újra csalódniuk kell. Még az olyan pozitív dolgok, mint a házasság, a gyerekek, vagy akár egy hobbi sem képesek erre, csakis Isten.

Az első lépés az Istennel való közösség felé a megtérés. A megtérés szó mára egy nagyon vallásoskodó jelentést kapott, pedig egy végtelenül egyszerű dologról van szó: azt jelenti, hogy megfordulni, visszatérni Istenhez. Megtéréskor megbánjuk a bűneinket, és beismerjük, hogy Isten nélkül nem tudunk tőlük megszabadulni. Azzal, hogy valaki elmondja a megtérő imát, befogadja Jézus Krisztust a szívébe, mint személyes Megváltóját. Ekkor Isten eltörli az összes addigi bűnét, és így többé már nincs elválasztva Istentől:

Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy így eljöjjön a felüdülés ideje az Úrtól. (Apostolok cselekedetei 3:19)

A megtérés elsősorban nem érzelmeken alapul, hanem döntésen. Nem szabad összekeverni a bűntudattal, ami csupán egy érzés. Ha valakinek bűntudata van, az azt jelenti, hogy leuralták a bűnei. Ezzel szemben a megbánás és megtérés után a bűnök többé nem uralják az embert, mivel Isten megbocsájtja őket, és üdvösséget kapunk tőle.

Az üdvösség szó közismert, de kevesen vannak tisztában a valódi jelentéstartamával, pedig e szó mögött szintén sokkal több minden van a puszta vallásos jelentésnél. Az eredeti héber szó egyszerre fejez ki többek között bűnbocsánatot, megmenekülést, biztonságot, jólétet, gyógyulást, boldogságot, melyeket már itt a földi életben átvehetünk Istentől.

Sokan azért nem akarják a Bibliát igazságként elfogadni, mert szembesíti őket azzal, hogy bizony ők is bűnösök. Van, akit az tart vissza az Istenhez való közeledéstől, hogy úgy érzi, nem tudná feladni a bűneit, és így nem lenne őszinte a megtérése. Tudni kell azonban, hogy Isten nem azt mondja, hogy ártatlan állapotban kell hozzá fordulni, hanem éppen a bűnösöknek akar segíteni abban, hogy megszabaduljanak a bűneiktől. Ha tehát azért aggódsz, hogyan jöhetnél az elrontott életeddel, bűneiddel Isten elé, a válasz az, hogy éppen az elrontott életedet és a bűneidet kell Isten elé hoznod. Tehát úgy gyere, ahogy vagy:

Ezt látva a farizeusok, azt kérdezték az ő tanítványaitól: Miért eszik együtt a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel? Jézus pedig ezt hallva, így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. ... nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak a megtérésre. (Máté 9:11-13)

MIT KÉR CSERÉBE JÉZUS?

Te mit tennél, ha a gyermekedet a pokolba kellene küldened? Megérdemel-e ilyen büntetést azért, mert vétett ellened, vagy bárki más ellen? Pokolra küldenéd-e őt akkor, ha netalán valami szörnyű bűncselekményt követne el? Még akkor sem tudnád megtenni, hiszen szereted őt! Nem vállalnád-e át, ha tehetnéd, hogy helyette a pokolba menj? Pontosan ez az, amit Jézus megtett értünk.

Sőt, ennél többet tett! Hiszen az természetes, hogy szeretjük a gyerekeinket, és mindent megtennénk értük. De tudnánk-e szeretni, és az életünket áldozni olyasvalakiért, aki folyamatosan bántó dolgokat mond rólunk, vagy egyszerűen semmibe vesz? Isten azokat is szereti, akik semmibe veszik, és Jézus azokért is meghalt, akik gúnyolódnak rajta.

Az emberek többsége azt feltételezi, hogy Isten minden gond nélkül a pokolba küldi a bűnösöket. Jézus azonban éppen azért halt meg, hogy senkinek ne kelljen a pokolba menni. Lement helyettünk a pokolba, majd a feltámadásával megmutatta, hogy ha valaki bűntelen, akkor a halál és a pokol nem tudja fogva tartani. Így pedig hozzá hasonlóan mindazoknak örök élete lesz, akik elfogadják Őt Megváltóként, mivel Isten a megtéréskor eltörli a bűneiket, vagyis a halálnak felettük sem lesz már uralma.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az egyetlen Fiát adta, hogy senki, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)

Isten tehát úgy szereti az embereket, hogy az egyetlen Fiát adta értük. Azóta viszont 100millió számra kapja vissza megtérő gyermekeit.

Sokak szerint igazságtalan, hogy csak az juthat a Mennybe, aki elfogadja Istent. De gondolkozzunk logikusan: aki a földi életében nem akar Istenhez tartozni, arra nézve éppen az lenne igazságtalan, hogyha utána Istennel kellene élnie a Mennyben. A pokolban viszont garantáltan nem kell majd senkinek sem Istennel találkoznia...

ISTEN ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM

Isten kész segíteni, ha valaki segítségül hívja, de nem avatkozik olyanok életébe, akik nem kérnek belőle. Gyakori kérdés azoktól, akik elutasítják Istent, hogy ha Ő létezik, és annyira szeret minket, akkor miért engedi meg a sok szenvedést, ami a világban van? Érdekes, hogy akik ezt a kérdést hangoztatják, ugyanakkor úgy gondolják, hogy ha létezne is Isten, nem lenne joga az embereken uralkodni. Vagyis egyfelől függetlenséget követelnek, másfelől pedig felróják Istennek, hogy mindenben függetlenséget adott az embereknek.

Isten nem teremtett gonoszt, csak szabad akarattal rendelkező embereket. Azért adott szabad akaratot, hogy ezáltal képesek legyünk szeretni - ahogyan Ő szeret. A szeretet lényege ugyanis az önkéntesség, kényszerből nem lehet szeretni. Mindenki maga dönthet arról, hogy a többi embert szereti-e, és jót tesz-e velük. Így viszont képesek vagyunk ennek ellenkezőjére is: gyűlölni és rosszat tenni.

Isten nyilván látott előre minden rosszat, ami a szabad akarat miatt történhet a világban, de láthatóan úgy döntött, hogy még így is érdemes megteremteni az embert. Természetesen egy pillanat alatt meg tudna szüntetni minden rosszat, de ahhoz korlátoznia kellene a szabad akaratunkat. Bizonyára sokan nehezményeznék, ha Isten az ő cselekedeteik közül is megakadályozná mindazt, amit rossznak ítél! Senki nem akarna olyan világban élni, melyet egy önkényuralkodó irányít. Isten éppen akkor nem lenne jó, ha így tenne.

Gondoljuk még tovább a kérdést: akadályozza meg Isten a baleseteket? Mi mindenbe is kellene akkor beleavatkoznia? Kezdhetné pl. az extrém sportok és a küzdősportok betiltásával, majd minden más sorra kerülne, ami balesethez vezethet. Semmit sem csinálhatnánk önállóan, minden lépésünket Isten irányítaná, nehogy megcsússzunk, elessünk, beverjük magunkat. Lehetséges, hogy végül mindenki csak ülhetne otthon, és meg sem mozdulhatna, nehogy baja essen.

Ugyanez a probléma vetődik fel, ha azt kérdezzük, miért nem akadályozza meg Isten a betegségek kialakulását. Istennek az élet minden területén akadályoznia kellene az embereket ahhoz, hogy ne alakulhassanak ki betegségek. A dohányzás, az alkohol, az egészségtelen ételek mind különböző betegségeket okoznak, ahogyan a mindennapokban használt vegyi anyagok is, amivel a környezetet szennyezzük. Ha minden egészségtelen dolgot betiltana Isten, akkor vajon elégedettek lennének azok, akik most Isten felelősségéről beszélnek?

Isten nem avatkozik mindebbe, de azoknak, akik hitből segítségül hívják, kész segíteni. Ha pedig azt szeretnénk, hogy segíteni tudjon a szeretteinknek is, akkor el kell mondanunk nekik, mit tett Jézus, hogy nekik is lehetőségük legyen hinni, és Hozzá fordulni.

HA KERESZTÉNY VAGY, ADD TOVÁBB!

A megváltásról, azaz Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról szóló beszéd az evangélium, más szóval: örömhír.

Jézus egyértelmű utasítást adott a tanítványainak az evangélium hirdetésére:

És így szólt hozzájuk: Menjetek el széles e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. (Márk 16:15)

A keresztények felelőssége tehát, hogy a Földön mindenki, vagyis nem csak az ateisták, hanem a muszlimok, buddhisták, hinduk, zsidók és mindenki hallja az evangéliumot, még mielőtt túl késő lenne, hogy legyen lehetőségük dönteni Jézus Krisztus mellett - vagy ellene. Sajnos azonban sok keresztény nem érzi feladatának, hogy másoknak Jézus Krisztusról és a megváltásról beszéljen. A világ részéről közönyt, vagy éppen elutasítást, gúnyolódást tapasztalnak ezzel kapcsolatban, ezért inkább magukban tartják a hitüket.

Jézus talentumokról szóló példázatából megtudjuk, mit gondol Isten azokról a keresztényekről, akik nem próbálják meg az evangéliumot másokkal megosztani, esélyt adva ezzel számukra is a megtérésre:

Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki elutazása előtt előhívta a szolgáit, és amije volt, átadta nekik. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; aztán útra kelt. Sok idő múlva pedig megjött azoknak a szolgáknak az ura, és elszámoltatta őket. Előjött, aki öt talentumot kapott, hozott még öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál nekem; íme még öt talentumot kerestem azokon. Az ő ura pedig monda neki: Jól van jó és hű szolgám, kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjött azután az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál nekem; íme még két talentumot kerestem azokon. Azt mondta neki az ő ura: Jól van jó és hű szolgám, kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjött azután az is, aki az egy talentumot kapta, és így szólt: Uram, tudtam, hogy te kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is gyűjtesz, ahol nem vetettél; Ezért féltem, elmentem és elástam a te talentumodat a földbe; íme megvan ami a tied. Az ő ura pedig így felelt neki: Gonosz és gyáva szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az pénzemet a bankároknál; hogy amikor megjövök, nyereséggel kapjam meg, ami az enyém. ... a haszontalan szolgát dobjátok a kinti sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. (Máté 25:14-15, 19-27, 30)

A talentum nem csak egy régi pénzegység, hanem azt is jelenti: tehetség. Isten mindenkinek különböző képességeket, tehetséget adott, ám nem csak a saját boldogulásunkra, hanem azért, hogy fel tudjuk használni Isten munkájában, az evangélium hirdetésében. Isten ezt minden külön kérés nélkül elvárja tőlünk.

Isten ott is aratni akar, ahol nem vetett - mit jelent ez? Jézus az evangélium hirdetését nevezte aratásnak, amit Ő indított el, majd a feladatot átadta a követőinek, s ezután már a keresztényektől várja el, hogy folytassák a munkáját, és az embereket megtérésre vezessék:

És bejárta Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanított azok zsinagógáiban, és hirdette az Isten országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép között. Akkor így szólt a tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. (Máté 9:35, 37)

És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába álltatok. (János 4:36, 38)

A talentumok példázatában az első 2 szolga hűségét uruk azonosnak tekintette. Bár az első teljesítménye nagyobb volt, de a második is 100%-osan teljesített a kapott talentumaihoz képest. A gyáva szolga azonban félelemből elrejtette az Istentől kapott talentumát, nem teljesítve azt, amire Isten elhívta. Ura a "gonosz" jelzővel illette őt, amiből kiderül, hogy Isten értékrendjében a gonoszság nem csupán a rossz dolgok cselekvését jelenti, hanem ugyanúgy beletartozik a jó cselekedetek elmulasztása is:

Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak. (Jakab 4:17)

A Biblia más helyen is azt állítja, hogy ha nem beszélünk a hitetlen embertársainknak a megtérésről, akkor Isten majd tőlünk kéri számon azt, ha hitetlenül halnak meg, és emiatt a pokolba kerülnek: ... te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen a vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő a vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. (Ezékiel 33:8-9)

Amikor Jézus visszatér majd, számonkéri a követőin, hogy a nekik adott képességeikhez mérten hogyan végezték Isten munkáját. Azokat a keresztényeket pedig, akik nem beszélnek másoknak Jézus Krisztusról és a megváltásról, gonosznak és gyávának ítéli majd.

HOVÁ TART A VILÁG?

A világon sok olyan keresztény van, akik korábban muszlimok, buddhisták, hinduk, zsidók vagy ateisták voltak. Ez akkor azt jelenti, hogy minden út Jézushoz vezet? Egyáltalán nem, a legtöbb út nem vezet sehová. Valójában azt jelenti, hogy Jézus bárhová elmegy, hogy megtalálja azokat, akik még nem ismerik Őt.

Sokan keresik azonban a természetfelettit Jézus Krisztus helyett olyan más forrásokban, mint pl. az ezotéria vagy az okkultizmus. Az emberek hinni akarnak valamiben, de a kereszténység nem jön náluk számításba. A Biblia ígéreteit nem tudják elfogadni, de a különböző babonákat gond nélkül elhiszik. A tévécsatornák élőben sugározzák asztrológus, jövendőmondó, távgyógyító és ehhez hasonló műsoraikat. A varázslókról, vámpírokról szóló filmek, könyvek biztos sikerre számíthatnak. Az emberek nap mint nap a horoszkópok "sorsfordító" üzeneteit bújják útmutatásért. Az ezotéria úgy ígér boldogságot, hogy az embernek nem kerül erőfeszítésébe, bárki számára elérhető a tévé vagy az internet előtt ülve, illetve újságolvasással. Emellett nehezen rúg labdába a kereszténység, melyet már csak letűnt idők maradványának tekintenek. Egy kártyajós vagy médium nagyobb elismerést kap, mint bármelyik lelkipásztor.

Az igazság az, hogy az emberek csalódtak a történelmi egyházakban, ahol nem kapták meg azt a lelki-szellemi segítséget, útmutatást, amire szükségük lenne, és az Istennel való személyes közösség helyett dogmákkal, vallásos liturgiákkal találkoznak.

Nem meglepő az sem, hogy más vallások, pl. a buddhizmus népszerűsége is növekszik a kereszténységgel szemben, hiszen jóval élhetőbbnek tűnik, mivel szabadelvűsége miatt elfogad olyan életmódokat, amiket az erkölcsös életet hirdető kereszténység elítél. A régebbi kultúrák még elutasították az alkoholizmust, a drogfogyasztást vagy a pornográfiát, ma viszont korunk kultúrájának elfogadott részei. A keresztény hit azonban továbbra is bűnnek tartja ezeket, így nem csoda, hogy népszerűtlenné vált. Ott tartunk, hogy az Istenről, Jézusról való nyilvános beszéd megütközést kelt az emberekben, miközben az erkölcstelen, obszcén beszédek megszokottak és népszerűek.

Az emberek mára egyszerűen száműzték otthonukból a Bibliát, mely azt mondja: Ne ölj, Ne lopj, Ne paráználkodj és Szeresd felebarátodat. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem áll előttük ez a megkérdőjelezhetetlen tekintély. Miért tiszteletlenek és nehezen kezelhetőek a mai gyerekek? Erre felel a közmondás: Ki mint vet, úgy arat. A modern gyermeknevelési elveket követve nem fenekeljük el a gyerekeket, ha rosszul viselkednek, nehogy "megsérüljön a kis személyiségük". Azt sem engedjük, hogy a tanárok az iskolában fegyelmezzék őket. Közben a szórakoztatóipar egyre-másra gyártja a személyiség fejlődésére káros műsorokat. Olyan filmeket, melyekben a "pozitív" főszereplő közönséges bűnöző. A fiatalok akaratukon kívül azonosulnak azzal, akiért másfél órán át izgulnak, pláne ha a szerepben egy népszerű színész játszik. A jó és rossz közötti határvonal meghúzását zavarja össze az, hogy a filmekben az olyan bűnöket, mint pl. a bankrablás, csupán jó heccnek tüntetik fel - de még ha súlyos bűnről van is szó, pl. gyilkosságról, a forgatókönyv szerint a főszereplőnek mindig alapos oka van az elkövetésére, amivel kivívja a nézők együttérzését, és mindenkit jóleső érzéssel tölt el, ha az elkövető végül elkerüli az igazságszolgáltatást. Ezalatt észrevétlenül programozódik át a fiatalok értékrendje. Nincs ez másként a kicsiknek szóló rajzfilmekkel sem - a negatív értékrendre való programozást nem lehet elég korán kezdeni. A tini lányok pedig a kasszasikerek jóképű vámpír szereplőit bálványozzák, így nem csoda, ha később egy hétköznapi, "normális" fiú helyett egy deviáns fiú mellett kötnek ki. A manapság oly divatos valóság show-k a szabad szexet sugározzák, a szülők pedig hagyják, hadd menjen, hiszen "ez a való világ", haladni kell a korral, nem a múlt században élünk! Sőt, tovább bátorítják gyermekeiket azzal, hogy azt sulykoljuk beléjük: mivel fiatalok, úgyis csinálni fogják, ezért jobb, ha minél korábban óvszerhez és fogamzásgátlóhoz jutnak.

Természetes, hogy mindenki boldog akar lenni, de sajnos sokan rossz forrásból próbálnak boldogságot meríteni. A cigaretta, az alkohol, a kábítószer, a házasságtörés mind-mind önként vállalt rabságba viszik az embert, ahonnan nagyon nehéz megszabadulni. A különböző szenvedélyekről való leszokási kísérletek sorra megbuknak, s az emberek mégis abban ringatják magukat, hogy ha igazán akarnák, bármikor abbahagyhatnák. Emiatt nem is érzik úgy, hogy szükségük lenne Isten segítségére.

Ugyanazok az emberek, akik nem látják be, hogy szenvedélyük rabjai, a keresztényekről viszont úgy tartják, hogy korlátok közé vannak szorítva. A Bibliáról azt gondolják, hogy az mást sem akar, csak tiltani. Istennek azonban nem ez a szándéka. A szakadék szélén is korlát van, de azon senki nem háborodik fel. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ő érdekében van ott az a korlát, hogy megóvja a haláltól. A Biblia ugyanezért van. Korlátokat tartalmaz, amik megóvnak attól, hogy olyan halált haljunk, amilyet nem akarunk. Isten azt akarja, hogy az általa teremtett emberek a Biblia segítségével eligazodjanak a szintén általa teremtett világban. Hiszen a Teremtő ismeri leginkább a teremtményeit, Ő tudja, mi van az ember hasznára és kárára. Ha egy gyártó cég egy termékéhez használati utasítást ad, akkor azt nem úgy értékelik a vásárlók, hogy a gyártó ezzel csak tiltani akar. Egyértelmű, hogy a cél az, hogy az utasítások betartásával a szerkezet minél tovább működjön. Ez volt Isten szándéka is, amikor a Bibliát az embereknek adta.

MINDEN SZÓ IGAZ!

Sokan arra hivatkozva tagadják a Biblia hitelességét, hogy azt is csak emberek írták. A Biblia szövegeit valóban emberek írták le, azonban mégis Istentől származnak. Az egyes fejezetek tartalma következetes, egymásra épülő, sőt egymást kiegészítő, annak ellenére, hogy 40 különböző szerző, 3 különböző nyelven, egymástól teljesen függetlenül írta le azokat.

Fontos itt megemlíteni, hogy a Bibliával szemben a többi vallás alapjait csupán 1-1 ember fektette le. A mai iszlám a néhai Mohamed próféta tanításaira épül, amit állítása szerint Allah üzent neki Gábriel arkangyalon keresztül. Buddha azután kezdett el tanítani, miután "megvilágosodott". Ám ami ezekkel az emberekkel történt, arról senki nem írt próféciákat évszázadokkal korábban, és nem voltak szemtanúik sem, így pusztán az ő személyes állításukon áll vagy bukik az egész vallás.

A Bibliából ezzel szemben több 100 prófécia teljesedett már be aprólékos pontossággal. Nem született sem a Biblia előtt, sem pedig azóta hozzá hasonló prófétikus könyv. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy előre megírt történelemkönyv.

A különböző történelmi személyiségek életrajzát magától értetődően hitelesnek vesszük, holott sokuk esetében még azt sem tudjuk, hogy ki jegyezte le azokat. A bibliai szereplők, mint pl. a názáreti Jézus létezését viszont sokan tagadják, pedig róla, és a vele kapcsolatos csodákról, köztük a feltámadásáról beszámoltak többek között a kor nagy történetírói, Tacitus és Josephus Flavius is. Valójában több (Biblián kívüli) írásos bizonyíték áll rendelkezésre Jézusról, mint pl. Julius Caesar vagy Nagy Sándor létezéséről. Ráadásul Nagy Sándor életét 400 évvel a halála után írták meg, így a szerzők nyilvánvalóan nem is ismerhették őt. A történelemkönyveket olvasva mégsem vonjuk kétségbe azt, hogy minden részlet pontosan úgy történt, ahogy olvassuk.

Vannak, akik elismerik ugyan, hogy Jézus valóságos történelmi személy, de azt már nem hiszik el, hogy Isten fia, és feltámadt a halálból. A rómaiak is azt állították annak idején, hogy Jézus nem támadt fel, hanem a tanítványai lopták el a holttestét. A tanítványok számára azonban nem lett volna értelme hazudni Jézus csodáiról és feltámadásáról, nem származott belőle semmi hasznuk, sőt, később mindegyikük mártírhalált halt, amiért ezeket hirdették. Csak meg kellett volna tagadniuk Jézust, és megmenekültek volna. Senki sem halna meg olyasmiért, amiről pontosan tudja, hogy hazugság!

A tanítványokon kívül a rendkívül művelt és befolyásos tarsusi Saul is beszámolt arról, hogy Jézus megjelent neki, s ezután lett a korábbi ádáz keresztényüldöző Saulból Pál apostol, a kereszténység egyik legnagyobb hirdetője, aki később szintén az életét adta a hitéért.

Sokan azért elutasítóak a hittel szemben, mert nincsenek konkrét, kézzelfogható bizonyítékok. Pedig nem feltétlenül kell fizikai megtapasztalás ahhoz, hogy egy állítást elfogadjunk. Ha egy veszélyre figyelmeztetnek, pl. hogy forró a tűzhely főzőlapja, akkor nem fogunk rátenyerelni, hogy kipróbáljuk, valóban forró-e, hanem elhisszük.

Persze vannak, akik fizikai megtapasztalás híján mindent kétkedve fogadnak. 2005. augusztusában New Orleans-ban pusztított a Katrina hurrikán, mely az egyik legtöbb áldozatot követelő vihar volt az USA-ban. Az előrejelzésnek hála, több százezren el tudtak menekülni a városból a hurrikán elől, de sajnos nagyon sokan nem hallgattak a felszólításra, és nem hagyták el a térséget. 10ezer áldozatról szóltak a hírek. Ha mindenki elhitte volna, hogy ez a vihar valóban olyan pusztító lesz, ahogyan a szakértők jelezték, akkor nem lett volna annyi áldozat. Az emberek hitetlenségét az okozta, hogy nem volt fizikai megtapasztalásuk a hurrikán erősségéről. Amikor viszont megszerezték ezt a megtapasztalást, akkor sokaknak már késő volt cselekedni. Ugyanígy, ha az emberek akkor ismerik meg Istent, amikor a teljes energiája, ereje láthatóvá, megtapasztalhatóvá válik a Földön, akkor már késő lesz, sokaknak ez az életébe fog kerülni. Éppen ezért, mielőtt eljönne, megszabta a hit és kegyelem korszakát, hogy az emberek Jézus Krisztusról hallva dönthessenek: meg akarnak menekülni az utolsó idők történéseitől, vagy itt akarnak maradni a Földön.

Érdekes egyébként, hogy akik bizonyíték nélkül hallani sem akarnak Istenről, azok is hisznek, csak más dolgokban: a Biblia helyett ateista tudósok elméleteiben. Hiszik, hogy az univerzum a semmiből jött létre, hogy az élet spontán alakult ki az anyagból, és a fizikai világon túl nincs más valóság. Ezen elméletek egyike sem bizonyítható empirikusan, mégis elhiszik. Konkrét, kézzelfogható bizonyítékok nélkül, pusztán következtetések által. Pedig egy következtetés lehet hamis. Pl. szintén a tudományon alapszik az a tézis, miszerint egy célba dobott kő először megteszi a távolság felét, majd a fennmaradó távolság felét, majd annak a felét, és így tovább, azaz végtelenszer felezett távolságot. E logika alapján pedig a kő sohasem érhetné el a célt. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy ez nem így van.

Isten nem kényszerít arra, hogy higgyünk, pedig megtehetné. Ehelyett rengeteg utalást adott a létezéséről, hogy magunktól tudjunk hinni. A Biblia nagyon sok olyan természeti törvényt és jelenséget leír, amelyet a tudomány is felfedezett, csak jóval később.

A tudósok csupán 300 éve jutottak pl. arra a felismerésre, hogy a levegőnek súlya van, a Bibliának egy 3000 éve íródott könyvében ez az információ már megtalálható volt:

Mikor a szélnek súlyt szerzett... (Jób 28:25)

A tudósok sokáig nevetségesnek tartották a Biblia azon kijelentését, miszerint a Nap is meghatározott pályán kering. Ma már tudjuk, hogy a Nap kb. 1 millió km/h sebességgel kering a Tejútrendszer központja körül:

Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. (Zsoltárok 19:7)

A tenger mélyén található forrásokról is beszél a Biblia, ezek közül az elsőt csak a XX. század második felében fedezték fel:

Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek a fenekét? (Jób 38:16)

A vízkörforgást, más néven a hidrológiai ciklust is jóval hamarabb leírta a Biblia, mint a modern tudomány:

Minden folyóvíz siet a tengerbe, mindazáltal a tenger mégis meg nem telik, akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. (Prédikátor 1:7)

Nem csoda tehát, hogy a tudomány legnagyobb úttörői hívő keresztények voltak, mint pl. Kopernikusz, Newton, Pascal, Kepler, Faraday, Descartes, Kelvin, de napjainkban is számos tudós hisz Istenben, köztük csillagászok, fizikusok, genetikusok. Ezek a természettudósok nagyon is összeegyeztethetőnek tartják a tudományt és az Istenben való hitet, sőt számukra a tudomány egy eszköz arra, hogy megismerjék az Isten által teremtett világ rendjét.

Newton pl. ezt vallotta: "A Föld pont megfelelő távolságra van a Naptól ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fényt és hőt megkapja. Ez nem lehet a véletlen műve." S valóban: ha a Föld egy kicsivel távolabb lenne a Naptól, akkor mind megfagynánk, ha pedig közelebb, akkor megégnénk. A Föld tökéletes távolságra van a Naptól, miközben több mint 100 ezer km/h-val kering körülötte. Eközben pedig a tengelye körül is forog, ami lehetővé teszi, hogy a bolygó felülete minden nap megfelelően felmelegedjen és lehűljön. Mindez tudatos tervezőre mutat, aki megteremtette a világegyetemet, és a mai napig fenntartja azt.

A Hold is tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Őszinte tudósok bevallják, hogy nem tudják, hogyan került ez az égitest a jelenlegi helyére, és mi tartja ott, hiszen a fizika törvényeivel ellentétes, hogy ott van. A Föld tömegvonzását és egyéb fizikai törvényeket figyelembe véve, maximum 48 km átmérőjű hold tartozhatna hozzá, ezzel szemben a Hold átmérője 3476 km. Megmagyarázhatatlan, hogy méretéhez képest milyen közel kering a Földhöz, és mégsem "zuhan rá".

Nem kell azonban ilyen messzire menni ahhoz, hogy Isten létezésére utaló jeleket találjunk. Az emberi test felépítését vizsgálva igen elgondolkodtató tényekre bukkanhatunk. A sejtjeinkben található DNS kód sorozat pl. nagyon hasonlít egy számítógépes programhoz. A számítógépes programok egyesekből és nullákból állnak, nagyjából így: 110010100011010 stb.. A számok egymás utáni sorrendje határozza meg, hogy mit tegyen a program. A DNS kód 4 vegyületből áll, amiket a tudósok A, T, G, és C betűkkel rövidítenek. Minden egyes sejtben 3milliárd ilyen betű van, más és más meghatározott sorrendben: CGTGATGACTCGCTC stb., melyek meghatározzák, hogy melyik sejt hogyan viselkedjen. Arra, hogy egy DNS kódokkal programozott emberi test magától létrejöjjön evolúció útján, nagyjából annyi az esély, mint arra, hogy egy számítógép minden programjával együtt magától kifejlődjön.

A világmindenség tele van matematikai és természeti törvényekkel, márpedig törvények nem jöhetnek létre a puszta anyagból, ehhez mindenképpen egy fensőbb tudat kell. Ez a tény értelem útján is felismerhető, tehát értelemmel is felfogható Isten létezése. Azonban az, ha valaki belátja, hogy létezik a Teremtő, még nem egyenlő a hittel. Hit ahhoz kell, hogy elhiggyük, ami érzékszervekkel valóban nem belátható: hogy Isten szeret bennünket!